Globális kihívás – globális válasz. Járványügy a XXI. század elején. (Dr. Melles Márta)

Két évvel ezelőtt rendezték meg itt Budapesten a Tudomány Világkonferenciát, amely nagy megtiszteltetés volt számunkra. A Tudományos Akadémia volt a főszervezője, és Vizi E. Szilveszter úr, akkor még az Akadémia elnökhelyetteseként úgy vezette be a konferenciát, hogy „az emberiség történelmének csak egy végtelen kicsi szakaszára, az utolsó 50 esztendőre esik a tudomány fejlődésének 99 %-a”. Hogy ez a szám mennyire pontos, nem tudom, de az biztos, hogy egy fantasztikus tudományos robbanás zajlott le körülöttünk és ennek - a hétköznapokban - mi természetes haszonélvezői vagyunk. Mindenki használja a mobiltelefont, a számítógépeket, az internetet; egészen másképp dolgozunk, mint 15 vagy 20 évvel ezelőtt. Az, hogy az ember a holdra lépett, ma már a kisgyermeknek természetes.
Ezt a tudományos robbanást két fő ok, a globalizáció és a társadalmi fejlődés szempontjából szeretném most analizálni.
A gazdasági-társadalmi fejlődés kihat arra, hogy milyen hosszan élünk ezen a földön. 80 évvel ezelőtt – a KSH felmérése szerint – 35-40 év volt az átlagéletkor. Ez elsősorban a magyarországi nagy számú fertőző betegségnek, és a csecsemőhalálozásnak volt a következménye. Ma Európában az átlagéletkor 75 év, és ezzel még nem is vagyunk a csúcson, mert ha valaki Japánban születik, több mint 80 évre számíthat. Természetesen, aki fejlődő országban jön világra, ahol esetleg még éppen háború is zajlik, akkor az átlagéletkor ott ma sem magasabb, mint 35 év. Tehát nem a szervezeti felépítésünk változott meg, hanem körülöttünk a világ. 2020-ra várható, hogy Európában is eléri az átlagéletkor a 82 évet. Magyarországon az 1994-es évtől kezdtük megközelíteni a 70 éves európai átlagéletkort.

Ezzel a nagyon jó hírrel egyébként más kihívások is együtt járnak, pl. azok a veszélyek, amelyek ránk törnek, és amit ma már mindenkinek realizálnia kell. A repüléssel, a távolságok legyőzésével, a földrészeken egyik óráról a másikra történő átutazással, az időzónák átlépésével megszűnt a fertőző betegségek természetes védőbástyája, a „távolság” és időkorlátok, amelyek eddig megakadályozták azt, hogy Magyarországtól területileg távol eső járványok behurcolásra kerüljenek. Teljesen egyértelmű, hogy a határon nem tudunk feltartóztatni, megfogni fertőző betegségeket. Nagyon sok olyan fertőző betegség ütötte fel a fejét, amikről már azt hittük, hogy többé nem jelentenek problémát. Ezek a „feltámadó betegségek”, pl. a TBC, a diftéria, a sárgaláz. A kutatás, a laboratóriumi munka megváltozott, ma már nem úgy dolgoznak, ahogyan azt Koch-ról és Pasteur-ről bemutatták. Egészen más, veszélyes munkakör lett a laboratóriumi munka, hiszen azt lehet mondani, hogy a természet a legnagyobb bioterrorista.

1. sz. ábra Vírusok azonosítása időrendi sorrendben

A tudományos érdeklődés is a mikrobiológia, az immunológia irányába fordult. 1973-ban a rota vírus azonosításával kezdődött a sor (1. sz. ábra), majd ezt követte a legionellosis, az ebola járványok felismerése. Csupa súlyos betegségbe botlunk, amelyek ellen nincsen megfelelő gyógyszer vagy védőoltás, pedig egyre nagyobb a járványügyi és a népegészségügyi jelentőségük. A természet nagyon sok új kihívást tartogat és nem lehet azt mondani, hogy a fertőző betegségek már nem jelentenek komoly kihívást számunkra. A HIV vírust 1983-ban azonosították, 20 éve ismerjük a kórokozót, tudjuk, hogy hogyan terjed, és még mindig nincs ellene hatékony gyógyszer vagy védőoltás. Az elmúlt években minden évben kb. Budapest lakosságának kétszerese halt meg AIDS-ben. A Szaharától délre fekvő területeken, Afrikában fantasztikusan sok a fertőzött, világviszonylatban mintegy 34-50 millió emberről van szó! Robbanásszerűen egyre inkább terjed Kelet-Európa és a Csendes-óceáni térségben is.

A XXI. század egyik nagy kihívása az antibiotikum rezisztencia fokozódása. Ez a jelenség 1989 óta egyre intenzívebb mértékben van jelen. Az influenza pandemia, a madárinfluenza (2. sz. ábra) nagyon komoly veszély. Az utóbbi időben, részben a Távol-keleti régióban, részben Hollandiában, Kanadában előfordult olyan influenza törzs, amelyik gyakorlatilag megbetegített embert is, de szerencsére még emberről emberre terjedő fertőző járványt nem okozott. Az, hogy az influenza vírus erre mikor lesz képes, ez nagy a kérdés! A Hong Kong-i szárnyasállományt 1997-ben egy hét alatt teljesen ki kellett irtani – sokak szerint ezzel sikerült megelőzni a pándémiát.

2. sz. ábra Dokumentált emberi madárinfluenza fertőzések

A kolera is régi betegség és még mindig nagyon sok helyen ismételten előfordul. Igaz, hogy távol tőlünk, de mivel ma már mindenki utazik, könnyen össze lehet szedni. A malária leküzdése is elég pesszimista szakaszba jutott, hiszen a szúnyogok visszanyerik azokat a területeket, ahonnan egyszer már kiirtottuk őket (3.sz. ábra). Ez a szer-rezisztencia következménye. A legutolsó riasztó körülmény a himlő vírus, amelyről azt hittük, hogy végleg legyőztük. 1980-ban himlőmentessé nyilvánították a Földet, de sajnos azóta ez a vírus vált a bioterrorizmus egyik fő fegyverévé azáltal, hogy ezt a kis tokot meg lehet tölteni más veszélyes vírus alkatrészekkel, így potencírozva amúgy is drámai hatását.

Beszélhetünk-e tehát járványügyi biztonságról? A járványügyi biztonság országos, regionális és globális szinten valósul meg, szervezett, összefogott együttműködéssel, amihez a WHO globális programjai szolgálnak:

1. Himlő eradikációs program,
2. Poliomyelitis eradikációs program – három földrész gyermekbénulás-mentes: Amerika, Európa és az Óceániai térség,
3. Kiterjesztett immunizációs program – ez a védőoltásokra vonatkozik (3. sz. ábra)
4. Globális HIV / AIDS program,
5. Globális tuberkolózis program,
6. Globális malária program,
7. Globális salmonella program,
8. Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat hatálya alá eső betegségek,
9. Influenza program,
10. Járványok felügyelete,
11. SARS surveillance.

3. sz. ábra Tájékoztatók a kiterjesztett immunizációs programról

A világban nagyon sok helyen szerveznek vakcinációs napokat, vakcinációs heteket, ezeknek nagyon nagy a sikerük.

Európai régió: ide tartozik Magyarország. Az Unión belül minden egészségügyi kérdés az országok kompetenciájába tartozik. Ezen szabály alól a járványügyi kérdéseket kiemelték:

1. Közösségi Epidemiológiai Hálózat létrehozása,
2. Európai Betegségmegelőző és Ellenőrző Központ (ECDC) létrehozása jól jelzi ezen törekvést: a fertőző betegségekkel szemben csak közös fellépéssel lehet hatékonyan védekezni.

Magyarország járványügyi helyzete: Az ide érkező külföldiek gyakran kérdezik, mi az oka a „magyar csodának”? Ennek a „csodának” a fő pillérei a következők:

1. a Föld legkevésbé fertőzött országai közé tartozunk HIV / AIDS szempontjából,
2. Hepatitis B vírus – az EU-ban a legkedvezőbbek az adataink,
3. Védőoltásokkal megelőzhető fertőző betegségek nem, vagy csak szórványosan fordulnak elő,
4. Zoonózisok tekintetében az EU-val megegyező a helyzet,
5. Malária tekintetében 1963 óta mentesítve van az ország.

Összességében mi a helyzet a fertőző betegségek vonatkozásában? Magyarországon 61 betegség bejelentendő, ebből a 61 bejelentendő betegségből évente 100-110 ezer közötti megbetegedést jelentenek be névvel, lakcímmel, TAJ számmal, stb. Ebből a 100-110 ezer megbetegedésből nagyon sok esetben laboratóriumi vizsgálatok történnek. Az alábbi táblázat a 2003-ban bejelentett fertőző betegségek megoszlását mutatja.

Magyarországon 1950 és 2000 között összesen 34 influenza járvány zajlott le, ebből „A” típusú 27, „B” típusú 3 és „A B” típusú 4 volt. 26,3 millióan betegedtek meg, ebből 22.250 fő volt az elhalálozás.
Az Önök érdeklődési területébe leginkább tartozó betegségeket mutatom be a következőkben. 1000 és 1300 körül mozog az évente bejelentett Lyme-kór esetek száma. Ismeretes, míg a 70-es években 300-360 kullancs encephalitis eset fordult elő évente - ez egy zoonózis, biotóphoz kötött betegség - napjainkban 60-70 ember betegszik meg évente.
Új, izgalmas adat, hogy a West-Nile vírus bizonyos alföldi területeken nálunk is megtalálható, igazolt meningitises betegek fordultak elő.
Végül, ha feltesszük magunknak a kérdést, hogyan érkezett az ország járványügyi szempontból az EU-ba, elmondhatjuk, hogy nem üres kézzel érkeztünk: jó járványügyi helyzettel, hiszen pl. olyan kétmilliós nagyvárost – Budapestet – vittünk be, ami patkánymentes.

Az 1851-es Párizsi Higiénés Konferencián hangzott el a mondás: "minimális megkötöttség árán maximális védelem". Ez a jó járványügyi szemlélet, ez vezet most is bennünket. A WHO 1997-ben keletkezett szlogenje a feltámadó fertőző betegségek miatt, hogy „globális kihívásra globális válasz”-t kell adnunk. Ehhez kell a globális készültség.
Szeretném megköszönni az Önök munkáját, azt, hogy a járványügyi biztonságunk érdekében nap mint nap eredményesen tevékenykednek.