Új módszertani levél a szúnyogok elleni védekezésről (Dr. Szlobodnyik J., Dr. Erdős Gy.)

Az 1. táblázatból kitűnik, hogy a mai napig 11 Módszertani levél került kiadásra és 2005-ben még további két kiadvány jelenik meg.

Az egészségügyi kártevők elleni védekezésre vonatkozó módszertani levelek
(Epinfo különszámok)

1. táblázat

A Módszertani levelek elkészítésekor meghatározó törekvésünk az volt, hogy az Országos Epidemiológiai Központnak az egyes kiadványokban lefektetett szakmai irányelvei részben a hazai és nemzetközi irodalom ismeretanyagának, részben az Egészségügyi Világszervezetnek, továbbá az USA Járványügyi Központjának és Környezetvédelmi Hivatalának útmutatásinak figyelembevételével kerüljenek kialakításra.

Azonban továbbra is ki kell hangsúlyoznunk, hogy a hatályos jogszabályok, a 18/1998. (VI.3.) NM (járványügyi) rendelet, a 38/2003. (VII.7.) ESZCSM-FVM-KvVM együttes (biocid) rendelet és a 90/2003. (VII.30.) FVM-ESZCSM együttes (élelmiszer-higiéniai) rendelet alapján a kötelező érvényű szakmai irányelveket változatlanul a „Tájékoztató az engedélyezett irtószerekről és az egészségügyi kártevők elleni védekezés szakmai irányelveiről” tartalmazza, melynek 2005. évi kiadása – a kötelező tendereztetés miatt – várhatóan nyáron, vagy kora ősszel jelenik meg.

A Tájékoztatóval párhuzamosan a Módszertani levelek egységes szerkezetével a szakemberek számára a különféle egészségügyi kártevők elleni védekezés területén végzett tevékenységét kívánják megkönnyíteni.

Mindannyiunk előtt közismert, hogy a csípőszúnyogok elleni védekezés az egészségügyi kártevőirtás szezonálisan aktuális szegmense.

A szúnyogok elleni védekezés első, 2001-ben kiadott Módszertani levele e sajátos szakterületen, különösen a Magyar Turizmus Rt. által kiírt tendereztetésben jól betöltötte szerepét.

Az elmúlt hetekben a jelenlevők által nyilván már ismert, az előbb vázolt egységes szerkezetnek már megfelelő új kiadványt készítettünk és jelentettünk meg.

Az átdolgozott Módszertani levélből a következőket kívánjuk kiemelni.
A járványügyi fejezetből a várhatóan Magyarországot is veszélyeztető nyugat-nílusi lázra vonatkozó témakört emeljük ki, amelyet a legújabb irodalmi ismeretekkel bővítettünk.

A korábbi kiadványból hiányzó új fejezet a fontosabb hazai szúnyogfajok biológiai sajátosságait foglalja össze és ebben különösen az ún. vérszívó muslicákra, illetve ezen belül a gyakran rendkívül komoly ártalmat előidéző púposszúnyogokra vonatkozó ismeretek fontosságát hangsúlyozzuk ki.

A védekezésre, az irtásra, illetve a megelőzésére alkalmas módszereket – kiemelt jelentőségük miatt – az egyénileg alkalmazható eljárásokkal egészítettük ki, mivel ezeket – meggyőződésünk szerint – a hatékony szervezett védekezés sem nélkülözheti!

Az imágóirtás fejezetben új ismeretanyagként került be a rezisztencia kérdése, amely akkor lép fel, ha adott populáció több, mint 20%-a a kezelés során túléli azt a hatóanyag-mennyiséget, amely korábban a populációt biztosan elpusztította.

Az ellenállóképesség (rezisztencia) az irtószerekkel, általában egy hatóanyaggal szemben, egy meghatározott területen élő kártevő népességben (populációban) kialakuló jellegzetes sajátosság. A rezisztencia mindig csak egy adott területen levő populációban jelentkezik, az egész fajra nem általá­nosítható és mindig hosszabb folyamat eredménye.

A rezisztencia jelensége akkor lép fel, ha adott populáció több, mint 20%-a a vizsgálat során túléli azt a hatóanyag-mennyiséget, amely korábban a populációt biztosan elpusztította.

Kialakulása úgy történik, hogy adott területen a rovarirtó szerrel végzett kezelést a populáció néhány példánya túléli. Ezek az egyedek ellenállásra alkalmas génekkel rendelkeznek, amelyek segítségével:

1. a mérgező vegyületeket enzimek segítségével lebontják, vagy
2. a rovar kültakaró adott inszekticidre vonatkozó áteresztőképessége csökken, vagyű
3. az inszekticid kötődése a támadásponton akadályozottá válik.

Az inszekticidek egyre szélesebb körű használata következtében egyes populációkban kettő, vagy több elhárító mechanizmus is működhet, sőt bizonyos népességek ugyanazon hatóanyaggal szemben többféle mechanizmussal védekezhetnek.

Az inszekticidek folyamatos alkalmazásakor az érzékeny példányok elpusztulnak, az ellenálló géneket hordozó egyedek száma pedig generációról-generációra emelkedik, és végül – adott helyen – a teljes pupuláció a felhasznált hatóanyaggal szemben rezisztenssé válik.

A rezisztencia kifejlődése jelentős mértékben függ egy adott populációban eleve meglevő rezisztens egyedek számától, illetve genetikai adottságától.

A védekezési mechanizmusok kialakításában több, egymással kölcsönhatás­ban levő tényező játszik szerepet, így:

1. az azonos kémiai szerkezetű hatóanyagok kiterjedt alkalmazása,
2. az expozíció gyakorisága és időtartama,
3. a kérdéses faj biológiai sajátosságai, elsősorban generációinak száma,
4. a rovarpopulációban az exponált egyedek száma és
5. az érintett populáció izoláltsága.

A rezisztencia annál gyorsabban és általánosabban alakul ki, minél szélesebb körben és minél nagyobb mennyiségben alkalmazzák a kérdéses vegyületet.

A rezisztencia kialakulásának veszélyét az ellenálló gént hordozó populáció izoláltsága és a hosszú hatástartóssággal rendelkező vegyületek alkalmazása elősegíti, ugyanakkor az érzékeny populáció bevándorlása, kezeletlen, ún. menekülési helyek lehetősége csökkenti.

A rezisztencia korai felismeréséhez, kialakulásának figyelemmel kíséréséhez először az alapadatok felvételére van szükség, amelyhez egy adott hatóanyaggal történő kezelés megkezdése előtt a szúnyogok érzékenységét minden esetben meg kell meghatározni. A populációban kialakuló érzékenység változásának figyelemmel kísérésére csak folyamatos megfigyelő (surveillance) rendszer, körülményes és költséges laboratóriumi vizsgálatok alkalmas.

Miután a nemcsak körülményes, hanem igen költséges vizsgálatok anyagi feltételei hiányoznak, ezért az alkalmazott készítményekkel szembeni rezisztencia helyzetére csak az elvégzett kezelések hatékonyságának eredményeiből következtethetünk.

Az imágóirtásra alkalmazott hatóanyagok, illetve készítmények felhasználásának adatait és az elvégzett kezelések hatékonyságának átlagait a 2. táblázat szemlélteti.

Felhasznált hatóanyagok (ULV-készítmények) biológiai hatékonysága (%)

A táblázatból kitűnik, hogy az elmúlt 7 évben a három (két szintetikus piretroid és egy szerves foszforsav-észter) hatóanyaggal végzett kezelések effektusában mérhető csökkenés nem volt kimutatható. Ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy az azonos hatóanyagú növényvédő szerek felhasználása az elmúlt 15 évben országszerte igen jelentős mértékben visszaszorult, ami a szúnyogokra gyakorolt szelekciós nyomást csökkentette.

Az imágóirtás tehát jelenleg megfelel a szakmai elvárásoknak és a kezelések hatékonysága – az alkalmazott hatóanyagtól függetlenül – eléri, illetve meghaladja a 80%-os értéket. Az egy-egy kezelés alkalmával mért kisebb hatékonyság minden esetben a végrehajtás során elkövetett technikai hiányosságra volt visszavezethető.

A rovarokban jelentkező rezisztenciát nem tudjuk tartósan kivédeni. Ugyanakkor mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy kialakulását késleltetessük és ezzel egy adott vegyület hatékonyságát hosszú időn át megőrizzük.

A rezisztencia késleltetésének gyakorlati vonatkozású általános stratégiája a következő:

1. amennyiben lehetséges, előnyben kell részesíteni a biológiai módszerek alkalmazását,
2. az irtószer kijuttatási területét, gyakoriságát és idejét minden esetben az adott kártevő biológiai sajátosságának figyelembevételével pontosan be kell határolni, illetve
3. eltérő szerkezetű vegyületet tartalmazó formulációk váltakozó alkalmazására, az irtószer-rotációra kell törekedni.

A fenti alapelveken túlmenően további lehetőség az érzékeny gént hordozó egyedek szelekciós nyomástól történő megkímélése és számukra ún. menekülési területek biztosítása, ami kis mennyiségű, és gyorsan lebomló vegyületek viszonylag kis területre történő és nem túl gyakori kijuttatásával biztosítható. Az is közismert, hogy a rovarokban kialakuló (elsősorban biokémiai) védekezési mechanizmusok mértékét a hatóanyaghoz kevert szinergens (pl. piperonil-butoxid) alkalmazása csökkenti.

A szúnyogirtásban, az imágók elleni harcban a rezisztencia késleltetésének korlátja, hogy:

1. a lárvák elpusztítására szolgáló biológiai módszerek széleskörű alkalmazá­sát számos tényező hátráltatja,
2. a szúnyogirtásra alkalmas számtalan hatóanyag ellenére csak igen korlátozott számú ULV-készítmény áll rendelkezésre, így az irtószer-rotáció lehetősége korlátozott,
3. a rezisztencia alakulásának folyamatos követésére (surveillance) személyi és tárgyi feltételek hiányában nincs lehetőség.

Ezzel párhuzamosan viszont kedvező jelenség, hogy:

1. a kizárólag lakott területeket érintő imágóirtás az érzékeny populáció számára megfelelő „menekülési” területet biztosít,
2. a kezeletlen területekről a kezelt területekre folyamatosan érzékeny populáció vándorol be, továbbá
3. a szintetikus piretroid hatóanyagok közé tartozó permetrin mellett egyes deltametrin hatóanyagú készítmények (pl. a Mosquitox 1 ULV Forte szúnyogirtó szer) is szinergizáltan kerülnek felhasználásra.

Végezetül a kiadványból az új formulációk bevezetésének kérdéskörét említjük.

A biológiai védekezésben célszerű lenne a Bacillus sphericus hatóanyagú szerformák alkalmazása, de erre irányuló törekvéseink évek óta eredménytelenek. Kívánatos lenne továbbá vízzel kijuttatható melegköd-képző szer forgalomba hozatala, de az engedélyezésre ez ideig benyújtott formulációk, illetve berendezések a gyakorlat próbáját nem állták ki. Az imágóirtásra alkalmas ULV-formulációk esetében pedig messzemenően készen állunk arra, hogy a ellően dokumentált, ökotoxikológiai szempontból minősített és terepkísérletben megfelelő hatékonyságú új készítmények mielőbb engedélyezésre kerüljenek.

A korábbival ellentétben az új kiadvány sem az elvégzett szúnyoglárva-, sem a végrehajtott imágóirtás adatait nem tartalmazza. A következő előadásban Zöldi Viktor által ismertetésre kerülő táblázatokat 2003. óta rendszeresen a Kártevőirtás című folyóiratban tesszük közzé.

Reméljük, hogy az új Módszertani levél hasznos tájékoztatást nyújt mindazok számára, akik ezen a jellegzetes területen saját elhatározásukból, vagy hivatali kötelezettségükből adódóan meghatározott feladatokat látnak el és a korábbi kiadvánnyal megegyezően hozzájárul a szúnyogok elleni szervezett védekezés megfelelő hatékonyságához.