Vogronics László: Vezércikk

Lássuk csak mi váltotta ki a fentieket? Idén júliusban végre megjelent két új, a kártevőirtó szakmát igen csak közelről érintő rendelet. Melyek ezek? Az egyik rendelet a régóta várt 38/2003. (VII. 7.) ESzCsM-FVM-KvVM együttes rendelet. Ez, a biocid termékek előállításának és forgalomba hozatalának feltételeiről szól, a 8. számú melléklete pedig kifejezetten a kártevőirtó szerekre vonatkozik. A másik a 90/2003. (VII. 30.) FVM-ESzCsM együttes rendelet, amely az élelmiszerek előállításának és forgalmazásának élelmiszer-higiéniai feltételeiről szól, felváltja az előző 17/1999. (II. 10.) FVM-EüM élelmiszer rendeletet. Pontosítja és szabályozza az élelmiszeripari megrendelőnél végzendő kártevőirtási szolgáltatás munkafolyamatait. Mindkét rendelet nagyon fontos. Az egyik a kártevőirtó tevékenység tárgyi és személyi feltételeit szabályozza, a másik pedig az élelmiszeripar területén elvégzésre kerülő kártevőirtás gyakorlati oldalával foglalkozik. Ez utóbbi rendelet jelent meg úgymond a „fű alatt”, és a KISOSZ kirohanásához vezetett. Nem kímélnek fegyvert s paripát, hiszen a boltosok ez idáig is remekül védekeztek az üzletükben megjelenő kártevők ellen. Minek ide szakember? Tudjuk. A 90/2003. rendelet sok félreértelmezett és félremagyarázott gyakorlati, valamint elméleti védekezési módszert végre egységes szerkezetbe öntött. Ezért e rendelet kártevőirtásra vonatkozó előírásai az élelmiszergyártás, a forgalmazás és tárolás területét mélyrehatóan, illetve „húsbavágóan” érinti, ahogyan ezt az újságíró is jól érzékelte és érzékeltette.

Miről is van szó, többek között ebben a rendeletben? A rendelet 2.15. pontja szerint „Az állati kártevők, rágcsálók és rovarok ellen a 2.12. és 2.13. pontban meghatározott feladatokat csak engedéllyel rendelkező kártevőirtó, illetve megfelelő szakképesítéssel (egészségügyi gázmester, kártevőirtó szakmunkás, egészségőr-fertőtlenítő) rendelkező személy végezheti el.” Hát erről! Végre jogszabályban jelent meg, hogy ezt a tevékenységet csak engedéllyel rendelkező vállalkozás és csak szakképesített szakember végezheti el.

Hogyan is történt amíg eljutottunk idáig, hogy „felvirradhatott” végre a napunk? A MaKOSZ 2000-ben Kecskeméten tartott konferenciáján az egyik előadás során egy vidéki városban, egy bizonyos tejüzemben, a rágcsálóirtás kapcsán lezajlott, a helyi hatósági állatorvossal vívott szakmai vitáját ismertette. Az ügy eredményeképpen a következő évben megjelenő OEK Tájékoztatóból kimaradt pont az a rész, amire a fenti eset kapcsán a kolléga hivatkozott. 2001-ben a Balatonaligán rendezett országos MaKOSZ konferencián átfogó, a kártevőirtási szakmára vonatkozó teljes jogszabályelemzést érintő előadást tartottam, amelyben felhívtam a figyelmet azokra az anomáliákra, amelyekkel a tevékenységük során a kollegák nap, mint nap találkozhatnak, illetve találkoznak.

Ennek az előadásnak katalizátor hatása lett, elindult az említett rendeletekkel kapcsolatos kommunikáció az illetékes minisztériumokkal. Az élelmiszeripart és vendéglátást érintő, a MaKOSZ által javasolt rendeletmódosítás – amelyben többek között, az ÁNTSZ szakmai irányítását is kimondtuk – elfogadásra került. A tárcaközi és a szakértői véleményezés után 2002. őszén, Hévízen, a következő országos MaKOSZ konferencián, az FVM illetékese előadás formájában ismertette a közeljövőben megjelenő rendeletet. Sajnos, végül nem az ott ismertetett rendelet látott napvilágot 2003. július 30-án. A sok jó előírás közé három olyan előírás is került, ami véleményem szerint ismét gondot, problémát okozhat. A MaKOSZ ez ügyben már megtette a szükséges lépést. Vajon ki fog mellénk állni ebben az ügyben?

De visszatérek a címben megfogalmazott gondolatra. Felvirradt valóban a napunk? Felvirradhat-e akkor, ha a Szövetség által kezdeményezett javaslatok süket fülekre találnak? Felvirradhat-e akkor, ha a minimál árakra vonatkozó elképzeléseket a tagok és a nem tagok egyaránt nem támogatják, sőt sokan ellenzik? Felvirradhat-e akkor, ha ebben a szakmában dolgozók nem értik meg, hogy egységben az erő!

Vogronics László
Főtitkár