Dr. Melles Márta: A kártevőirtás közegészségügyi jelentősége

Hogy miért van ez, azt nagyon egyszerű belátni. Földünket közel egy millió állatfaj népesíti be. Ennek 80 %-a ízeltlábú, hazánkban több mint 20 ezer faja fordul elő. Ez is nagy szám, azonban ezek közül mindösszesen csak 300 faj él közvetlenül az ember környezetében. Ezeknek egy részére nagy szükségünk van, a mi szempontunkból azt mondjuk, hogy ezek hasznosak. Másik részük közömbös, tehát nem ártanak, nem is hasznosak. Viszonylag kevesen vannak, de mégis nagyon jelentős azoknak a fajoknak a száma, amelyek kifejezetten kárt okoznak (persze a mi nagyon sajátos, nagyon önző szempontunkból).

A különféle kártevőkkel — jellegüknek megfelelően — a következő szakterületek foglalkoznak: a növényvédelem, az erdővédelem, a faanyag védelem és az állategészségügy. Mindegyik a maga szempontjából és elsősorban az anyagi-gazdasági érdekeltsége szempontjából motiváltan. A közegészségügy-járványügy az a szakterület, amely elsősorban az embert védi, magát a biológiai lényt a fertőző betegségeket terjesztő, vagy közegészségügyi ártalmat okozó ízeltlábúakkal, rágcsálókkal, egészségügyi kártevőkkel szemben.

Ez a küzdelem két alaptevékenységet foglal magában. Tankönyvi adat, hogy a rovar és az inszekta szóból jön a dezinszekció, a deralizáció pedig a patkány elnevezéséből az egészségre káros rágcsálók elleni védekezést takarja. A védekezés szükségességét közegészségügyi járványügyi jelentőségük és gazdasági kártételük indokolja. A mi szempontunkból ez utóbbi ritkán merül fel, de a jövőben ez egész biztosan nyomatékos szempont lesz.

A trópusi országokban igen sok olyan, vektorok által terjesztett betegség van, amely az emberek egészségét alapvetően befolyásolja. Ilyen pl.: a bilharziózis, az onkocerkózis, a dengue-láz, a sárgaláz, a japán enchephalitis. Ezek olyan betegségek, amelyeket nagyon jelentős egészségügyi tényezőnek tekint az egész világ. Az Egészségügyi Világszervezetnek külön programjai vannak a felsorolt betegségek eliminálására, és ezekben mindenhol olyan egészségügyi kártevők a vektorok, amelyek az Önök szakmáját érintik. Ezek a vektorok különféle tetvek, szúnyogok, bolhák, esetleg kullancs, egér vagy patkány lehetnek, ugyanakkor a megbetegedést okozó ágensek a legkülönfélébbek. Lehetnek riketsiák, protozoonok, baktériumok, vírusok, esetleg férgek. Tehát lényegében az emberi védekezésnek egy nagyon speciális területe az, hogy nem az embert, hanem a környezetét mentesítik attól a vektortól vagy attól az átvivő szervezettől, amely a betegség kiváltásában nagyon jelentős szereppel bír. Nem szólok most azokról a betegségekről, amelyek nálunk nem jelentenek komoly egészségkárosodást. Azokról beszélek csak egészen röviden — tudva, hogy szakemberek vannak jelen — amelyeknek ma is üzenete van.

Kezdjük a maláriával. A maláriának az ember az egyetlen fertőző rezervoárja és csak az ember aktiválhatja. A plazmodium, amely a betegséget kiváltja, évszázadokon keresztül honos volt Magyarországon, és az egyik legsúlyosabb betegség volt, amely a világon előfordult. Mocsárláz, posványláz, nagyon sok neve van a betegségnek. Létezik egy könyv, amelyben több mint 20 név van felsorolva. Ez is azt tanúsítja, hogy a lakosság ezt a betegséget ismerte és borzalmasan félt tőle, de tulajdonképpen a mocsárláz, posványláz elnevezés jelzi azt is, hogy azt is tudták, miből ered.

A felszámolása heroikus küzdelem volt, amely több lábon állt; részben a mocsarak lecsapolásával, a szúnyogirtással, a vérek ellenőrzésével, a megbetegedettek szigorú követésével és kötelező terápiájával lehetett a betegséget fantasztikus gyorsasággal eliminálni. Ez a program az OKI megalakulását követően indult el az 1920-as években. Aki felüti az OKI évkönyveit, láthatja, micsoda heroikus küzdelem volt, hogy maláriás ládákkal jártak ki a területekre, gyűjtötték a véreket, a szúnyogokat, meghatározták, hogy hol, mi fordul elő, és célzottan mentek rá a gócokra. Ezzel azt lehetett elérni, hogy 1959-ben fordult elő utoljára a legutolsó honi eset, amelynek következtében a WHO 1963-ban deklarálta, hogy az ország maláriamentes. Ez egy igen nagy dolog, főleg a mai világban, amikor azt látjuk, hogy ismét teret hódít a malária.

Tehát 1963 óta az országunk maláriamentes, ami azt jelenti, hogy azóta honi eredetű malária nem fordult elő. Hogy a malária milyen óriási probléma, azt az is jelzi, hogy a WHO-nak külön globális malária programja van. Ez a közép-hosszútávú programok között szerepel, nevezetesen, hogy a malária felszámolására, visszaszorítására a WHO egy olyan középtávú programot dolgozott ki, amelyben a védőoltásra való felkészülés, a védőoltás, a kemoterápia és az irtószerek kifejlesztése szerepel. Sajnos minden oldalról azt hallja az ember, hogy teljes csőd. Valójában nincsen megfelelő oltóanyag. A kemoterápiás szerek, amelyek tartósan szedhetőek lennének szintén nincsenek, mert a szereknek olyan mellékhatásai vannak, hogy még aki csak kiutazó, azoknál is rengeteg komplikációt jelent. A gyermekhalálozásban a malária mint ko-faktor az egyik legjelentősebb tényező.

Nálunk, Magyarországon, az OEK módszertani levele az utolsó olyan kiadvány, amely éppen a WHO globális malária programjának a hatására, annak közvetítésére született. Évek óta figyeljük a megjelent eseteket. Az, hogy honi malária nincs, nem azt jelenti, hogy nincsen maláriás az országban. A behurcolás veszélye jelentősen megnő, a külföldről behurcolt malária elsősorban a nálunk tanuló vagy dolgozó külföldiek által, vagy pedig az Afrikába látogató magyar turisták által kerül be az országba. Tehát évente mintegy 10-20 malária eset kerül diagnosztizálásra.

A West Nile vírus Észak-Amerikában 3 év alatt terjedt el, korábban Afrikában és a Földközi-tenger medencéjében fordult elő. Igen nagy gazdasági jelentősége is van, mert a fertőzés nem csak a vadon élő állatok között, hanem pl. a lovaknál és embereknél is nagy számban fordul elő.

A másik betegség, amiről szót szeretnék ejteni, az a pestis. A pestis területi góchoz kötött betegség. A jensenia pestis áthurcolásában részben a patkányoknak, részben a patkánybolhának igen nagy a jelentősége. Nagy területi gócok Afrikában és Indiában találhatóak, de Dél-Amerikában is elő-előfordulnak. Klinikai megjelenési formája kétféle lehet: a tüdőpestis és a bubópestis. Az utóbbi elsősorban nyirokcsomó megnagyobbodással jár. A tüdőpestis nagyon súlyos, gyakorlatilag halálos betegség, amelynek kórokozója cseppinfekcióval terjed, és amikorra megjelennek a tünetek, addigra az illető gyakorlatilag menthetetlen. Európában a XIV. század volt a nagy pestisjárványok időszaka, erről irodalmi művek is beszámolnak. Abban az időben Európa akkori lakossága megfeleződött, tehát a pestis minden második embert elérte. Magyarországon az utolsó megbetegedés 1828-ban fordult elő.

Most új arcát mutatja felénk ez a betegség, valójában mint terrorfegyver fenyeget bennünket, akkor, amikor mi már csak könyvekből ismerjük. Az elmúlt évtizedben volt Indiában egy tüdőpestis gyanú és bubópestis járvány egy lokális, körülhatárolt területen, akkor kellett megismerkednünk komolyabban a pestissel. Most mint potenciális biológiai fegyverrel, napi kapcsolatba kellett kerülnünk vele. Lényegében egy olyan kórokozóról van szó, amely — úgy gondoljuk — hogy nem napjaink fenyegetése, de az egészségügyi kártevők jelenléte nagyban befolyásolja terjedését.

A következő egészségügyi kártevő a kullancs. Magyarországon napjainkban is két betegség vonatkozásában van komoly jelentősége: az egyik a kullancs enchephalitis, a másik a Lyme-kór. Míg korábban évente 300-400 kullancs enchephalitis eset fordult elő, ez a szám az elmúlt időszakban mintegy 50 igazolt esetre csökkent. A vírus ellen létezik védőoltás, amelyet három évente meg kell ismételni. Magyarország területe nem egyforma sűrűséggel fertőzött, Zala, Nógrád és Baranya megye területei gócnak tekinthetők. Európában — különösen Ausztriában — igen komoly jelentőséget tulajdonítanak ennek a betegségnek, ott pl. a védőoltás gyakorlatilag a teljes lakosságra vonatkozóan megtörtént.

A Lyme-kór ezzel szemben egy intracelluláris parazita által kiváltott betegség, amely ellen védőoltás a világon néhány helyen előbb-utóbb lesz. Nálunk még nincs, csak kutatási stádiumban van. Ha a kullancs csípés után kialakul a nagyon jellegzetes, kokárdára hasonlító bőrjelenség, az a Lyme fertőzés meglétét jelenti. A bőrpír a csípés után egy héttel kezd el kialakulni és egyre nagyobb lesz. Azt kell mondani, hogy magától — tehát terápia nélkül is — gyógyul, de egy krónikus stádiumba megy át és aztán szív-, idegrendszeri vagy izületi problémák kezdődnek évek múlva. Tehát míg a kullancs enchephalitis egy rapid betegség és nincsen rá gyógyszer, addig a Lyme-kór — amely sokkal nagyobb számban fordul elő, és 1998 óta bejelentendő Magyarországon (évente több mint 1000 eset kerül bejelentésre) — nem akut, hanem egy hosszantartó, krónikus betegség. Az infektológusok azt állítják, hogy ha a '90-es években nem fedezték volna fel az AIDS-et, akkor mindenki a Lyme-ról beszélt volna. Rengeteg belgyógyásznak, neurológusnak ad munkát a késői szövődményei révén. Erre van terápia, hosszantartó antibiotikus kezelés. Azért hosszantartó, mert maga a sejtparazita a sejten belül él, nehéz elérni, nehéz hatással lenni rá.

A patkány Magyarországon két betegség terjesztésében igen jelentős: a leptospirózis és a trichinellózis vonatkozásában. A leptospirózis és a trichinellózis a bejelentett esetek számát tekintve nem túl nagy számú, tehát nem tartozik a népbetegségek közé, 100-as nagyságrendben, vagy annál kisebb mértékben fordul elő, azonban Magyarországon súlyos fertőzés. Éppen azért, mert Magyarországon ritka betegség, a leptospirózis igen nehezen ismerhető fel, és mire felismerik, már gyakorlatilag művesére kell kerülnie a betegnek, vagy a szíve mondja fel a szolgálatot. A patkányok vizelete terjeszti. A patkány nem betegszik meg tőle, a leptospirák a bőrön keresztül hatolnak be.

A trichinellózis ugyancsak ebbe a körbe tartozik, a patkányoknak a terjesztésében van jelentősége. A fertőző agyhártyagyulladást sufnikórnak is nevezi a népnyelv, ebben az elnevezésben benne van a lényege. Tulajdonképpen a beszáradt egérürülék, vagy esetleg annak a váladéka, a nyála a terményben beszáradva a levegőbe kerülve felporozódik, bejut a szervezetbe és így okozza az agyhártyagyulladás tüneteit. Nem túl nagy számban fordul elő, mégis, a betegség súlyosságánál fogva jelentős tényező.

A szalmonellózis viszont igen nagy számban, mintegy 10.000 esetben fordul elő évente. Az egérben is megélnek olyan szalmonellák, amelyek az embert is megbetegíthetik. A szalmonella egy zoonózis. Ez azt jelenti, hogy a több mint 2000 féle létező szalmonella fajból vannak olyanok, amelyek speciálisan csak egyes állatokat betegítenek meg, de vannak olyanok is, amelyek az embert és az állatokat is.

Miért fontos nekünk, a közegészségügyben dolgozó szakembereknek az Önök munkája? Egy idézettel kezdeném: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.” Ha feladatokat közösen akarunk megoldani, az sokkal hatékonyabban történhet. Én azt hiszem, hogy a MaKOSZ tíz évvel ezelőtti megalakulása nélkül az Önök szakmája nem tartana ott, ahol most tartanak, egészen egyszerűen azért, mert nem lehetett volna a hatóságokat, a törvényalkotókat, egyáltalán az életet arra kényszeríteni, hogy Önökre ennyire és így odafigyeljenek.

Hogy miért fontos ez a tíz évvel ezelőtti megalakulás az ÁNTSZ számára, azt még egyszer csak hangsúlyozni tudom: az Önök közegészségügyi-járványügyi szempontból nagyon fontos tevékenysége miatt. Napjainkban egyre jobban előtérbe kerül, hogy ennek a tevékenységnek szakképzett személyek által kell történnie, mert csak úgy hatékony, csak úgy tudja elérni azt a hatást, amit elvárunk tőle. Nagyon súlyos egészségügyi problémák megoldása, valójában a járványügyi biztonság az Önök tevékenységén múlik.

A lényeg az, hogy ebben a kérdésben mindig haladni kell, fejlődni kell, mindig új készítmények jelennek meg vagy új elvárások fogalmazódnak meg, ezeket ismerni kell. Az sem mindegy, hogy akár egyéni, akár társas az a vállalkozás, ismerniük kell egymás érdekeit és meg kell találni azokat a közös pontokat, és ebben segített szerintem a Szövetség, amelyek mindenképpen a szakmának a közös megjelenését igénylik. Nagyon komolyan szóba került, hogy a jogszabályalkotásban szakmailag elfogadható érdekképviselete volt a szervezetnek.

A szakképzés területén az EU egyik szlogenje az élethosszig tartó tanulás és a több lábon állás. Ezt a Szövetség már megvalósította. Ismerem a programjukat, valójában felvállalták azt a feladatot, hogy közvetítik az elvárásokat Önök felé és még a mai világban is, amikor az embert elözönli a rengeteg információ, nagyon nehéz a releváns információkat kiszűrni. Lényegében Önök helyett dolgoznak akkor, amikor kiválogatják a nagyon fontosakat és azokat ezeken a rendezvényeken évente közvetítik.

A szakképzésre visszatérve, valójában mi is érezzük a hiányát, hogy nincsenek a területen olyan számban szakemberek, akikre valójában úgy lehetne támaszkodni, hogy bevonjuk őket esetleg a mi munkánkba is. Most, az európai uniós csatlakozás küszöbén sok változásra kell számítanunk, de ez nem egyik napról a másikra fog történni. A szakképzésben az előremutatás, az egészségügyi gázmester képzésben, a kártevőirtó szakemberek számának a növelése nagyon fontos, és óriási eredmény, hogy ez elindult. Ez önmagában csak az ÁNTSZ igényeire nem alapulhat, ez egy sokkal nagyobb társadalmi igény, gazdasági igény, és ezt ki kell tudni elégíteni.

Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a kapcsolatépítés micsoda óriási dolog, hogy ez a szakma kilépett kis hazánk területéről és Európa színterén megjelent már tíz évvel ezelőtt. Az európai szervezetben az Elnök úr éveken keresztül elnök volt, alelnök volt, azt hiszem, hogy ez nem kizárólag az ő személyes rátermettségét bizonyítja, hanem azt is, hogy mögötte egy ilyen szervezet is áll. Ebből a Szövetség rengeteget profitálhatott. Azt, hogy ilyen szakmai programokat tud lebonyolítani, azt, hogy ilyen kapcsolatrendszere van.

A Szövetségnek jó kapcsolata van az OTH-val is. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a jogszabályi igényeknek, a különféle elvárásoknak, amiket a szakma közvetít felénk, azoknak az OTH, illetve a szakma szeretne megfelelni, illetve a lehetőségek határain belül megfelelően előrelépni. Az ÁNTSZ területi intézeteihez hasonlóan, az OEK munkatársai és a magam nevében is azt mondhatom, hogy megalakulása óta részt veszünk ezeken a rendezvényeken, tevőlegesen, érdemben, előadóként, szakemberként és mindig úgy érzem, hogy nem csak a szakmai, de az emberi kapcsolat is nagyon jó ezeknek a rendezvényeknek a mentén. Szeretném megköszönni, hogy az elmúlt évben az OEK osztályvezetője, Erdős dr. tiszteletbeli tagja lett a MaKOSZ-nak, aki azóta is szakértőnk. Amikor tavaly búcsúztattuk, egy saját versét adta elő, ezt szeretném most Önöknek elmondani, ha itt lenne, ő is ezt tenné:

"Kedves lányok és fiúk, ide eljöttetek, bevallom, hogy remek érzés megjelenni köztetek. Szerencsésnek tartom magam, mert egy remek közösségben dolgozhattam."

Én akárhányszor eljöttem ezekre a konferenciákra, mindig azt tapasztaltam, hogy valójában egy remek szakmai közösség van együtt. Szeretném kívánni a Szövetségnek a jövő évekre, hogy maradjon meg annak, ami már, amit már elért, tehát legyen büszke az érdemeire, az értékeire, és amit még szeretne elérni, azok teljesüljenek. Kívánok hozzá erőt, kitartást, lelkesedést és a nehézségektől nem visszariadást.

Dr. Melles Márta