Dr. Erdős Gyula: 2003. évi szúnyogirtás tapasztalatai

Először 2003-ban, az imágók elleni szervezett védekezés keretében végzett légi és földi imágó-, illetve szúnyoglárva-irtás adatait ismertetjük, majd néhány, figyelmen kívül nem hagyható vitás elgondolással foglalkozunk, végezetül pedig a 2004. évben aktuális teendőket foglaljuk össze.
1. A 2003. évi csípőszúnyogirtás adatai
Az imágó- és a lárvairtás adatait külön-külön elemezzük.
(1) Imágóirtás
A légi úton, ULV-eljárással végzett kezelések összesített adatait az 1. táblázat tartalmazza.

1. táblázat. Légi ULV-eljárással végzett kezelések adatai

A felhasznált ULV-formulációk közül három (Mosquitox 1, Unitox 14, K-Othrin 1) felhasználásra kész, kettő (K-Othrin 10, Aqua Reslin Super) hígítva alkalmazandó.
Az utóbbi két formuláció felhasznált mennyisége, a hígítási aránnyal korrigálva lehetővé teszi az egyes készítmények kezelt területre kijuttatott arányának értékelését, amelyet az 1. ábraszemléltet.

1. ábra. ULV-formulációk megoszlása a kezelt terület arányában

Az ábrából kitűnik, hogy a kezelt összterület 96,4%-át szintetikus piretroid ható-anyagokkal (deltametrinnel, illetve permetrin és S-bioalletrin keverékével), 3,6%-át (kb. 11.000 hektárt) pedig szerves foszforsav-észterrel (diklórfosszal) kezelték.

Az imágóirtás hatékonyságát a kezelés előtt, illetve azt követően, időegység alatt a vizsgált személyre szálló nőstény imágók számolásával állapítják meg.
Az 1. táblázatból kitűnik, hogy az elvégzett kezelések a szakmai követelményként támasztott legalább 80%-os hatékonyságot elérték, illetve meghaladták.
A készítményenkénti összesített átlagokból pedig megállapítható, hogy a közük lévő különbség nem szignifikáns, tehát mindegyik alkalmazott ULV-formuláció megfelelő hatékonyságú volt.
Melegköd-képzéssel, a diklórfosz hatóanyagú Unitox 100 SC melegköd-képző szerrel évek óta azonos nagyságú területek kerültek kezelésre.
A kezelések területi megoszlását a 2. táblázat mutatja.

2. táblázat. A melegköd-képzés adatai

(2) Szúnyoglárva-irtás

A csípőszúnyog lárvákra szelektív Bacillus thuringiensis var. israelensis (Bti) hatóanyagú készítményekkel kezelt területeket a 3. táblázat sorolja fel.

3. táblázat. Szúnyogtenyésző helyek kezelése

* Vectobac TP koncentrátumból készített granulátum
A táblázat adataiból kitűnik, hogy 2002-höz viszonyítva a kezelt területek aránya több mint 50%-kal, az imágók ellen kezelt területnek mindössze 2,6%-ára csökkent!

2. A szervezett védekezés vitás kérdései
Ennek keretében három gondolattal kívánunk foglalkozni.

Eltérő szúnyogfaj/kezelési időpont – eltérő hatékonyság

Felvetődött, hogy a nagyobb méretű imágók (pl. Mansonia richiardii) ULV-eljárást követő elhullási aránya a kisebb méretű fajokhoz (pl. Aedes spp.) viszonyítva mérsékeltebb, illetve, hogy a hajnalban végzett kezelések hatékonysága kedvezőtlenebb a nap-nyugtakor végzett imágóirtáshoz képest.
A feltevéseket a rendelkezésre álló adatok nem támasztják alá.
Az 1976. óta vizsgálatokat végző balatoni Szakbizottság, illetve Tóth Sándor faunisztikai adatai szerint az emberre szálló, csípés közben gyűjtött fajok közül a leggyakoribbak előfordulási aránya az egyes években jelentős ingadozást mutat. Ezekben a vizsgálatokban a Mansonia 12-53%, az Aedes vexans 21-50% és az Aedes annulipes 6-35% közötti gyakoriságokkal szerepel. Ennek az évről-évre változó összetételű szúnyog-együttesnek a kémiai kezelése minden évben elérte a 80%-os hatékonyságot. De a hatékonysági vizsgálatok szerint a hajnali, illetve a kora esti kezelések eredményessége sem függött az ártalmat okozó fajegyüttes összetételétől.
A Velencei-tó körzetében végzett kezelések eredményeiből és az ott észlelt szúnyog-fajok összetételének egybevetéséből azonos következtetés vonható le.
Álláspontunkat igazolja az a nemzetközi és a hazai irodalomból ismert adat, hogy imágóirtáskor (elsősorban az ULV-eljárás, de melegköd-képzés végrehajtásakor is) a kezelések területén a rovarfauna több mint 90 %-a elpusztul, és egyetlen vérszívó szúnyog elölésekor közel 200, különböző fajú és eltérő méretű (!) ízeltlábú egyed esik áldozatul, tehát a kezelés hatékonyságát a szúnyog mérete nem befolyásolja.

Rezisztencia

Az időről-időre jogosan felmerülő rezisztenciára vonatkozóan már nem ilyen egyszerű a szakmai állásfoglalás kialakítása.
Kétségtelen, hogy ezzel a jelenséggel hosszú távon számolni kell, mivel a rezisztencia kivédésének szakmai irányelvei közül az eltérő hatóanyagú készítmények váltakozó használata, az irtószer-rotáció, valamint a biológiai védekezési eljárások széleskörű alkalmazása rendkívül nehezen érvényesíthető.
Az 1976 óta alkalmazott ULV-készítmények felhasználásának alakulását a 2. ábra szemlélteti, melyből kitűnik a fotostabil szintetikus piretroid hatóanyagok fokozatos térnyerése a szerves foszforsav-észterekkel szemben.

2. ábra. Magyarországon felhasznált ULV-készítmények
(1976-2003.)

A kezelések eddig mért hatástani adatai azonban arra utalnak, hogy a legnagyobb mennyiségben alkalmazott szintetikus piretroidok hatékonysága megfelelő.
A rezisztencia felmérésére és rendszeres nyomon követésére, a nemzetközileg elfogadott eljárásokkal történő vizsgálatára Magyarországon pénzügyi és szakmai feltételek hiányában ez ideig nem került sor, és nem várható hogy ebben a közeli jövőben változás történik.

Légi ULV-eljárás és földi melegköd-képzés egyidejű alkalmazása

Ezt a gyakorlatot a „Módszertani levél a szúnyogok elleni védekezésről” című (Epinfo 2001. 9. különszám) kiadványunkban már kifogásoltuk. Ennek ellenére ez a helytelen gyakorlat, a kivitelezők megfogalmazása szerint az ún. “komplex” szúnyog-gyérítési módszer, a légi úton ULV-eljárással történő kezeléssel egyidejűleg vagy azt követően igen rövid időn (1-2 napon) belül földi géppel, melegköd-képzéssel történő imágóirtás aránya tovább növekedett
Ezt különösen azokon a helyeken alkalmazzák, ahol a légi irtás területének kijelölése – anyagi forrás hiányában – nem megfelelő.
Közismert, hogy az ULV-eljárás akkor megfelelő, ha min. 80%-os hatékonyságot biztosít. E módszer mellett a legfeljebb 50-60%-os eredményt adó melegköd-képzés egyidejű alkalmazását helytelen üzleti fogásnak tekintjük és szakmailag továbbra is kifogásoljuk.
Ugyanakkor, pl. két, előre meghatározott időben tervezett légi kezelés között beérkező, kisebb mérvű szúnyogártalom visszaszorítására akár a melegköd-képzés, akár a földi géppel végzett ULV-eljárás már kellően hatékony és indokolt lehet.

3. A 2004. évi védekezés hatékonyságának növelésére vonatkozó javaslatok
Ezen a területen továbbra is legfontosabb a szúnyogtenyészőhelyek kezelési arányának növelése, továbbá a kezelések helyén az imágó/lárva fajmeghatározási adatok ismerete és elemzése. Ezzel párhuzamosan a rezisztencia kialakulásának késleltetése, az irtószer-rotáció biztosítása érdekében új hatóanyagú ULV-formulációk alkalmazási lehetőségét is vizsgálat tárgyává kell tenni.

(1) Szúnyogtenyésző helyek időbeni kezelésének biztosítása

A korán kelő tavaszi szúnyogfajok ártalmának csökkentése érdekében célszerű lenne az önkormányzati társulások által kiírásra kerülő pályázatokat a jelenlegi 1 évről 2-3 évre meghosszabbítani, vagy annak korai kiírásával és mielőbbi elbírásával a kezelések végrehajtását már áprilisban lehetővé tenni.
Ennek hiányában már az is haladást jelentene, ha a kivitelezőkkel megkötött szerződések májustól-májusig lennének érvényben.

(2) Szúnyog imágók/lárvák fajmeghatározása

A Balaton és a Velencei-tó területén folyatatott több évtizedes vizsgálati adatok szerint a két domináns és különböző biológiai sajátosságú faj, a gyötrő szúnyog (Aedes vexans) és a mocsári szúnyog (Mansonia richiardii) előfordulási aránya évről-évre jelentős mértékben változik, amely az ellenük folytatott védekezés rendszerére, különösen a tenyészőhelyek kezelési lehetőségére kihatással van.
Ezért a korábbi területek (Balaton, Velencei-tó) mellett a szúnyogirtás szempontjából egyre nagyobb jelentőségű állóvizeink (Tisza-tó, Fertő-tó) területén is célszerű len-ne a szúnyogfajok előfordulási arányának folyamatos követése.
Az imágók mellett – szúnyogtenyésző helyek kezelésekor – hasznos lenne a lárvák fajmeghatározására is figyelmet fordítani.
Ennek oka az, hogy a – például a Balatonnál gyakran tömeges – mocsári szúnyog lárváinak irtása két szempontból is kritikus. Egyrészt a tenyészőhelyeken egyidejűleg különböző, 2-4. stádiumú lárvák fordulnak elő, amelyek érzékenysége a szúnyoglárva-irtó szerekkel szemben eltérő, másrészt a lárvák hatékony elpusztítása csak a Bti hatóanyagú készítmények általában alkalmazott (az Aedes és a Culex fajok ellen hatásos) mennyiségének többszörösével érhető el. Ezek a dózisok azonban a Balatoni Limnológiai Intézet vizsgálata alapján az élővizek haltáplálék szervezeteit már károsítják.
A mocsári szúnyog tenyészőhelyeinek kezelése tehát részben környezetvédelmi szempontból igényel különös óvatosságot, részben a drága szúnyoglárva-irtó szerek megemelt kijuttatási mennyiségei miatt rendkívül költséges.

(3) Új hatóanyagú ULV-formulációk felhasználása

Közismert az OEK azon álláspontja, hogy Magyarországon csípőszúnyogirtásra kizárólag a WHO által nyilvántartott és ilyen célra javasolt hatóanyagok alkalmazhatók.
A javasolt hatóanyagokból előállított ULV-formulációk gyakorlati felhasználásakor azt is figyelembe kell venni, hogy ilyen célra kizárólag (a helikopterrel történő kijuttathatóság miatt) 90 oC fölötti zárt téri lobbanáspontú, < 1 liter/hektár mennyiségben alkalmazva legalább 80 %-os hatékonyságú, nem korrozív, vízi szervezetekre nem toxikus, 0 napos élelmezés-egészségügyi várakozási idejű készítmény alkalmas.
A fenti alapelvek figyelembe vételével 1998-ban a rendelkezésre álló ULV-formulációk alkalmazási lehetőségét áttekintettük, amelynek eredményeit a 4. táblázatban tüntettük fel.

4. táblázat. Légi csípőszúnyogirtásra ajánlott hatóanyagok és készítmények (WHO, 1997)

* 0,15% S-bioalletrin hatóanyaggal kombinálva

A táblázatból kitűnik, hogy az ismertetett alapelveknek megfelelő ULV-formulációk közül:

egyes készítmények engedélyezettek és napjainkban is alkalmazásra kerülnek,

egyes alkalmazott formulációkat korábban használtuk,

egyes készítmények alacsony lobbanáspontúak, vagy korrozívak,

számos hatóanyagból pedig nem állítottak elő, vagy nem gyártanak készítményeket.

Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a gyártó cégek egyre gyakoribb egyesülése miatt több, az elmúlt években kiváló eredménnyel alkalmazott készítmény (pl. Ficam és Reslin Super ULV) előállítása megszűnt.
Az előzőekből kitűnik, hogy amennyiben az 1981 óta alkalmazott fotostabil szintetikus piretroidokkal (deltametrinnel, permetrinnel) szemben reziszetenciára, sőt keresztrezisztenciára utaló adatok válnának ismertté, úgy ezek pótlása, illetve cseréje komoly nehézségbe ütközne.
Ennek ellenére az OEK készséggel együttműködik új ULV-formulációk hazai adaptációs lehetőségének vizsgálatában, és amennyiben a készítmény megfelel a hatástani és toxikológiai követelményeknek, úgy annak engedélyezésében.

Zöldi Viktor, dr. Szlobodnyik Judit, dr. Erdős Gyula
"Johan Béla" Országos Epidemiológiai Központ