Magyar Kártevőirtók Országos Szövetsége

Cím: 1117 Budapest, Budafoki út 183., 203-as szoba

Levelezési cím: 1447 Budapest, Pf. 467.

Telefon/fax: +36-1-464-5241

E-mail: makosz__kukac__tlt.hu

Ügyfélfogadás: kedd, péntek: 9-13 óráig

Dr. Szlobodnyik Judit, Dr. Erdős Gyula: A hatóanyagok felhasználásának toxikológiai és hatástani szempontjai

A hatóanyagok felhasználásának toxikológiai és hatástani szempontjai*

Az egészségügyi kártevők elleni védekezésben változatlanul domináló vegyi módszerek a felhasználók számára megfelelő biztonságot és kellő eredményt csak akkor biztosítanak, amennyiben kialakításuk, illetve alkalmazásuk a toxikológiai és hatástani követelmények figyelembe vételével történik.

A rövidesen kezdődő légyszezon miatt a házi legyek elleni védekezés kérdéskörével kívánunk foglalkozni. Hatástanilag a házi legyek irtására alkalmas hatóanyagok és eljárások alkalmazásának szakmai követelményeiről, toxikológiai szempontból pedig a karbamátok veszélytelen felhasználásának kérdéséről kívánunk történetileg is áttekintést adni.

(1) A rezisztencia kialakulása
A házi legyek elleni védekezés hatékonyságának kérdését – annak ellenére, hogy az egészségügyi gázmesterek ezt érthetetlen módon elhanyagolhatónak tekintik – az ellenálló képesség, a rezisztencia kialakulására és késleltetésére vonatkozó, a WHO által kidolgozott, és az OKI, majd az OEK Magyarországra adaptált szakmai irányelvein keresztül kívánjuk bemutatni, amely az egész kérdéskörön „Damoklész kardjaként” lebeg.
A rovarirtó szerekkel szembeni védekezési mechanizmusok kialakulásában az 1. táblázatban szemléltetett több, egymással kölcsönhatásban levő belső és külső tényező játszik szerepet.

 

A rezisztencia kialakulásának tényezői

BELSŐ TÉNYEZŐK

KÜLSŐ TÉNYEZŐK

  • Genetikai
    – allil-gének
    száma,
    gyakorisága,
  • Dominanciája
    Biológiai
    – biológiai ciklus,
    – szaporodási potenciál,
    – élettartam,
    – nemek közötti arány,
    – táplálkozási mód,

– a hatóanyag- jellege,
- mennyisége;
– az alkalmazás módja,
– a kezelés gyakorisága,
a kezelt terület nagysága
– ugyanazon vegyület növény-
védelmi/állategészségügyi
célú felhasználása.

1. táblázat

 

A belső tényezők specifikusak és adott faj biológiai sajátosságaihoz kötődnek. A külső tényezők viszont kizárólag az inszekticidekhez, illetve azok felhasználási körülményeihez kapcsolódnak. Ezek közül legfontosabb a hatóanyag vegyi jellege, ennek esetleges hasonlósága a már korábban alkalmazott vegyületekhez, de a hatóanyag alkalmazási mennyisége és felhasználásának módja, valamint a kezelés gyakorisága lényeges, azonban ugyanazon vegyületek széles körű növényvédelmi célú felhasználása sem hanyagolható el.
A kezelt terület nagysága, valamint a házi legyek elterjedési területe között arány a rezisztencia kialakulásában kritikus faktor, de a vad populációk bevándorlása és annak a kezelt területen található népességhez való keveredése genetikai szempontból sem közömbös.
A felsorolt összetevők az érintett rovarpopulációra szelekciós hatást gyakorolnak. Ez abban nyilvánul meg, hogy az érzékeny egyedek elpusztulnak, viszont a genetikailag rögzített védekezési mechanizmussal rendelkező példányok életben maradnak és elszaporodnak, tehát egyre növekszik a rezisztens rovarok aránya.

 

(2) A rezisztencia késleltetésének lehetőségei
A felsorolt tényezők közül a belsők emberi beavatkozásra nem befolyásolhatók, ezért a rezisztencia kialakulása kizárólag a külső tényezők megváltoztatásával késleltethető, illetve korlátozható. Ennek gyakorlati vonatkozású általános lehetőségét a WHO a következőkben határozta meg:

  1. amennyiben lehetséges, előnyben kell részesíteni a biológiai módszerek alkalmazását,
  2. az irtószer kijuttatási területét, gyakoriságát és idejét minden esetben adott kártevő biológiai sajátosságának figyelembevételével pontosan be kell határolni, illetve
  3. eltérő szerkezetű vegyületet tartalmazó formulációk váltakozó alkalmazására, az irtószer rotációra kell törekedni.
  4. A rezisztencia kialakulásának veszélye – a rövid fejlődési ciklus, a gyors szaporodás miatt – különösen a házi legyeknél fenyeget. Ennek késleltetése érdekében a WHO szakmai ajánlásában rögzítette, hogy:
  5. a biológiai védekezési módszerek alkalmazásakor a légytenyésző helyek (elsősorban a trágya) kezelésére kell törekedni,
  6. permetezést, érintőmérgek alkalmazását a szelekciós nyomás jelentős mértékű csökkentése érdekében el kell kerülni és ezzel párhuzamosan
  7. a vegyi módszerek közül előnyben kell részesíteni a mérgezett csalétkek felhasználását, amelyek célzott területek kezelésével a fölösleges expozíciót kiiktatják.

A tudományos alapokra épített és világosnak látszó teendők megvalósítása az egészségügyi gázmesteri gyakorlatban azonban korántsem ilyen egyértelmű.
Ezért a három alapelv végrehajtásának gyakorlati kérdését kívánjuk összefoglalni.

 

(3) Biológiai eljárások alkalmazása
A szakemberek előtt közismert, hogy a házi legyek elleni küzdelemben a megelőzés, a tenyészés meggátlása biztosítja a legkedvezőbb eredményt.
Annak ellenére, hogy köztudottan leghatékonyabb a tenyészőhely, a trágya zárt tárolása vagy elszállítása, ezen a téren évtizedek óta nincs előrelépés, hacsak az nem, hogy a haszonállatok, a sertés és szarvasmarha állomány csökkenésével párhuzamosan a légyártalom nagysága is kedvezőbb.
A biológiai védekezésre alkalmas vegyületek közül a rovarnövekedést szabályzókhoz tartozó és 1973 óta ismert metoprén, illetve az 1980-ban kifejlesztett ciromazin, továbbá az 1975-ben előállított kitinszintézist gátló diflubenzuron áll rendelkezésre.
A metoprénből (az állati takarmány-adalékként adható formuláció, a Viodat légyirtó nyalósó mellett) trágyakezelésre alkalmas készítmény 1980-1985 között a Viodat 50 EC, 2001-től a Biopren-BM 20 EC engedélyezett. 1987-től a ciromazin (Neporex), 1992-től a pedig a diflubenzuron (Dimilin 25 WP) alkalmazási lehetősége is rendelkezésre áll.
Annak ellenére, hogy a trágyakezelésre szolgáló korszerű készítmények rendelkezésre állnak, felhasználásuk az állategészségügyben, elsősorban gazdasági okokból korlátozott, de ebben alkalmazási technológiájuk bonyolultsága és a kezelések különös gondosság-igénye is szerepet játszik.

 

(4) Vegyi eljárások – permetezés
A biológiai védekezés megoldatlansága miatt hazánkban a kifejlett imágók elpusztítása a fő támadáspont, amely a fajlagos érintőmérgek megjelenését követően évtizedeken keresztül kizárólag az imágók permetezéssel történő irtására irányult.
A klórozott szénhidrogén-származékok (elsősorban a DDT, majd később a lindán) széleskörű felhasználása miatt a házi legyekben világszerte kialakult jelentős mérvű rezisztencia e vegyületcsoport alkalmazását már az 1960-as évek elejétől gyakorlatilag lehetetlenné tette.
A rendelkezésre álló különböző szerves foszforsav-észterek bevezetése a védekezés folytatását lehetővé tette.
Az új hatóanyagok, a szintetikus piretroidok megjelenésétől mindenki csodát várt, különös tekintettel arra, hogy a fotolabil vegyületek (alletrin, biorezmetrin, tetrametrin, bioalletrin, S-bioalletrin) a különféle ködképző szerekben, elsősorban a légtérkezelő aeroszol palackokban és a hidegköd-képző szerekben a házi legyek elleni védekezésben igen kedvező eredményeket biztosítottak.
Az első és váratlan kudarc az 1970-es évek közepétől előállított fotostabil szintetikus piretroidok, először a permetrin, majd rövidesen a deltametrin permetezőszerként történő alkalmazásakor jelentkezett.
A Coopex és K-Othrine márkajelű készítmények alkalmazását követően azonban viszonylag rövid idő alatt a rezisztenciára utaló jeleket először Dániában észlelték, majd az ellenálló-képesség kialakulásának tényét Európa számos országában regisztrálták.
A széles körben elvégzett vizsgálatok eredményeként kimutatták, hogy a klórozott szénhidrogén-származékokkal és a fotostabil szintetikus piretroidokkal szembeni rezisztencia kialakulásáért azonos gén felelős.
Ennek ismeretében a WHO a fotostabil szintetikus piretroidok felhasználására ajánlásokat dolgozott ki, mely szerint ezeket a hatóanyagokat a házi legyek elleni védekezésben:

  1. légtérkezelő aeroszolokban,
  2. füstképző- illetve hideg- és melegköd-képző szerekben,
  3. ULV-formulációkban, továbbá
  4. mérgezett csalétekben (akár más hatóanyaggal, pl. szerves foszforsav-észterrel vagy karbamáttal kombináltan!) javasolják alkalmazni.
  5. Magyarország ezt a gyakorlatot követi, tehát a fotostabil szintetikus piretroid hatóanyagú permetezőszerek házi legyek irtására nem használhatók! Ennek oka az is, hogy a növényvédelemben és az állategészségügyben is az egyre emelkedő mennyiségű szintetikus piretroidok használata a rezisztencia kialakulásának veszélyét a házi legyekben jelentős mértékben fokozza.

Permetezőszerben tehát továbbra is a 2. táblázatban feltüntetett szerves foszforsav-észterek közé tartozó hatóanyagok használhatók fel.

 

Házi legyek irtására alkalmazható permetezőszer hatóanyagok (WHO)

Hatóanyag-csoport

Hatóanyag

Alkalmazható
hatóanyag-mennyiség
(gramm/m2)

szerves
foszforsav-észter

azametifosz

1-2

diazinon

0,4-1

fenitrotion

1-2

jódfenfosz

1-2

malation

1-2

pirimifosz-metil

1-2

propetamfosz

0,25-1

triklórfon

1-2

2. táblázat
A házi legyek irtására korábban alkalmazott, illetve a WHO irányelveinek megfelelően napjainkban is engedélyezett permetezőszereket a 3. táblázat tünteti fel.

 

Házi legyek irtására engedélyezett permetezőszerek

Hatóanyag

Készítmény

Felhasználás ideje

DDT

Neocid

1947-1962

Gesarol

Hungária Matador

DDT + lindán

DL 40

1961- 1968

DDT + diazinon

Gesarol-M

1961-1974

diazinon

Diazinon 40 WP

1961-1977

Kapsidion-B

1990-

triklórfon

Flibol-E

1966-1979

fention

Baytex 40 WP/50 EC

1966-1979

malation

Foszfotion

1966-1981

jódfenfosz

Nuvanol-N/B 50 WP

1977-1986

propetamfosz

Safrotin-B 20WP

1986-2000

3. táblázat

 

A permetezőszerek alkalmazásának a rezisztencia kialakulási veszélyén túlmenően gazdasági hátrányai is vannak, így: beszerzési áruk magas, a meszelt felületen megfelelő hatástartósságot nem biztosítanak, így ölőhatásuk csak rövid ideig (7-10 napig) érvényesül, kijuttatásuk alkalmas berendezést és szakképesítést igényel.

 

(5) Vegyi eljárások – mérgezett csalétek
Az előzőekből kitűnik, hogy legfontosabb a harmadik irányelv, a mérgezett csalétkek felhasználása, amelyek a célzott területek kezelésével a fölösleges irtószer expozíciót kiiktatják és ezzel nemcsak a rezisztencia kialakulását késleltetik, hanem gazdaságosak is. Hátrányuk, hogy alkalmazásuk munkaigényes, azonban ez a kedvezőtlen tulajdonság a permetezéshez viszonyítva kedvezőbb.
Erre a területre részben a hatóanyag-rotáció biztosítása érdekében új hatóanyagok alkamazhatóságának vizsgálatára, részben a különféle mérgezett csalétek formulációk kialakítására a folyamatos kutatás volt jellemző. A világszerte tapasztalható tendenciával megegyezően az OKI-ban, Kecskeméti István irányításával végzett tevékenység jelentős sikerekhez vezetett.
A mérgezett csalétkek közül kezdetben a különféle alaktesteket (légyirtó szalag, tányér, golyó stb.), majd a kenhető formákat alakítottunk ki. A több komponenst tartalmazó kenhető formában kijuttatható mérgezett csalétekben az ölőhatást a hatóanyag biztosítja, a csalétek pedig a legyekre nemcsak vonzó és helybentartó hatást fejt ki, amely lehetővé teszi a megfelelő hatóanyag-mennyiség felvételét.
A szerrotáció biztosítására a különféle légyirtó kenőanyagokban különböző vegyi szerkezetű, két vagy több szerves foszforsav-észter hatóanyagot alkalmaztunk, később a karbamátok közül a dimetilán kombinált használatát is bevezettük.
Az alkalmazott hatóanyagokat és az 1968-1988. között engedélyezett készítményeket a 4. táblázat mutatja.

 

Engedélyezett mérgezett csalétkek (1968-1988)

Hatóanyag

Készítmény

Felhasználás ideje

triklórfon

Toxa zászló

1966-1970

Ferrotox lap

1968-1979

Tugon Fliegentod

1966-1981

Mustox

1966-1979

triklórfon + dioxakarb

Inszekta lakk

1968-1982

triklórfon + jódfenfosz

Neo-Mustox

1969-1980

triklórfon + fention + diazinon

Toxa háztartási légyirtó

1970-1977

Toxa légyirtó szalag

triklórfon + bromofosz

Ferrotox zászló

1971-1980

azametifosz + dimetilán

Neo-Mostox Forte (1)

1980-1983

azametifosz + diazinon + dimetilán

Neo-Mustox Forte (2)

1983-1988

4. táblázat

 

Mérgezett csalétekben az 5. táblázatban feltüntetett hatóanyagok használhatók fel.
Házi legyek irtására javasolt mérgezett csalétek hatóanyagok (WHO)

Hatóanyag-csoport

Hatóanyag

Kiszórható
(kihelyezhető)

Kenhető

csalétek készítésére

szerves
foszforsav-észterek

azametifosz

+

+

diazinon

+

+

diklórfosz

+

-

foxim

-

+

propetamfosz

-

+

triklórfon

+

+

karbamátok

bendiokarb

+

+

metomil

+

+

propoxur

+

-

5. táblázat

 

(6) Vegyi eljárások – mérgezett csalétek a metomil felhasználása
1988-ban került sor a propetamfosz alkalmazására, amelynek felhasználása a hatóanyag-gyártás megszűnése miatt fejeződött be.
A napjainkban szinte kizárólagosan, részben kiszórható (granulátum), részben kenhető formában használt, a karbamátok közé tartozó metomil légyirtó szerként történő alkalmazása toxikológiai szempontból igen kritikus volt.
Az amerikai DuPont cég által 1968-ben szabadalmaztatott vegyület – amelynek toxikológiai veszélyességét a patkányokon mért akut orális LD50 értéke (17-24 mg/ttkg) magyarázza – először kizárólag növényvédő szerként (Lannat) került világszerte bevezetésre.
Kiváló vízoldékonysága miatt, gyomorméregként különösen alkalmasnak látszott a házi legyek elleni különféle csalétkes szerformákban való széleskörű felhasználása. A metomil toxikológiai veszélyességét a hatóanyag magas toxicitásán túlmenően a formulációk 90-99 % cukortartalma tovább növelte.
A kérdést az 1958. óta ismert különösen keserű vegyület, a denatónium-benzoát (közismert nevén a Bitex) oldotta meg, amelyet 1976-tól először Angliában, később pedig világszerte a háztartásban alkalmazásra kerülő legkülönfélébb célú anyagokhoz adagoltak. A Bitrex az egészségügyi kártevők elleni védekezésben különösen a toxikus vegyületeket tartalmazó rovar és/vagy a rágcsálóirtásra szolgáló mérgezett csalétek biztonságának megteremtésében igen komoly karriert futott be.
A metomil hatóanyagú légyirtó szerek toxikológiai veszélyességét a Bitrex elfogadható mértékre csökkentette, ami 1990-től Magyarországon is lehetővé tette a metomil hatóanyagú légyirtó szerek forgalomba hozatalát, illetve III. forgalmazási kategóriába tartozó, szabadforgalmú irtószernek történő minősítését.
A napjainkban alkalmazott hatóanyagokat és engedélyezett készítményeket a 6. táblázat szemlélteti

 

Engedélyezett mérgezett csalétkek (1988-2004)

Hatóanyag

Készítmény

Felhasználás ideje

propetamfosz

Safrotin

1989-2000

azametifosz

Alfa-Mustox

1988-

Muskill

2000-

Mustox

2000-

metomil

Golden Malrin Muscamon

1990-1996

Protect-B

1993-

Stimukil-Z

1999-

Neo-Mustox

2001-

Golden Bait

2004-

6. táblázat

 

A leírtakból kitűnik, hogy a házi legyek elleni védekezésen keresztül bemutatott hatástani és toxikológiai irányelvekben több évtizeden keresztül képviselt álláspontunk megfelel a hatékony és biztonságos irtószer felhasználás szakmai követelményeinek.

 

Dr. Szlobodnyik Judit, Dr. Erdős Gyula
"Johan Béla" Országos Epidemiológiai Központ

 

* A Magyar Egészségügyi Gázmesterek Egyesülete II. Szakmai Konferenciáján elhangzott előadás.