Az Istenek kegyeikbe fogadták (Vogronics László)

Emlékszem, annak idején sokan lenézték ezt a foglalkozást, perojatíven beszéltek róla, egyenrangú volt a hullamosókkal, a WC tisztítókkal, és még sorolhatnám azokat a foglalkozásokat, amelyekkel nem mindig dicsekszik el a művelője. És kérem csoda történt. Több mint tíz éve, egyre többen jutottak ki nyugatra nem csak nyaralni, hanem a különböző szakkiállításokra. Hozzá lehetett jutni a szakmai lapokhoz, és immár több mint 10 éve, a Szövetség évente megrendezte hazai és nemzetközi konferenciáit, amelyekre neves hazai és külföldi szakmai előadókat kért fel. Ezeken az előadásokon keresztül kinyíltak a horizontok, megláttuk és észrevettük azt, hogy nyugaton ez egy nagyon fontos és keresett szolgáltatás. Felértékelődött ám ez a szakma! Naná, de még mennyire – idézhetném jelenlegi miniszterelnökünk szavajárását.

Helyzetbe kerültünk! Hogyan is? Kezdődött a jó „öreg” HACCP megismerésével, - amiről még a Német Kártevőirtó Szövetség titkára tartott előadást először Magyarországon 1997-ben! - és annak kötelező bevezetésével. Ezt még a szakmabeliek közül is sokan csak tátott szájjal hallgatták és bámulták, nem tudták mi fán terem is ez. Meg is lett a böjtje ennek a szájtátiságnak, hiszen nem sikerült a szakmának kellően meglovagolnia a lehetőséget, ezt a HACCP rendszert, amely a kártevőirtást is magába foglalta, és amit mások, ehhez a szakmához nem értők írtak elő nekünk. Vagyis bemásolták az idevonatkozó jogszabályi előírásokat.

Nesze neked kártevőirtó! Lett is ebből óriási kalamajka! De a szakma már kezdett magához térni. Néhány szakvállalat megszerezte az ISO minősítést, néhány (2) cégvezető elővette a józan eszét és a MaKOSZ keretein belül jogszabályi módosítást kezdeményezett, nem hiába. És lett nagy öröm és siker, mert megjelent 2003-ban - ugyan néhány hibával - az új jogszabályi előírás, benne a hőn áhított „korszerű”, kártevőirtásra vonatkozó passzusokkal. Ezzel a rendelettel megnyíltak a zsilipek, ezáltal a gázmesteri és kártevőirtó szakmunkásképző tanfolyamok felértékelődtek. Már nem csak az „öreg” szakmabeliek csemetéi töltik meg a padsorokat, hanem az ország minden területéről, a munkanélküli királyfitól kezdődően a válogatott cigánylegényeken keresztül mindenki rovarirtó akar lenni. És a tanfolyamok létszáma évről évre csak nő és nő. Pedig a tanfolyam ára igencsak húzós: idén közel 200.000,- Ft. A vizsgadíj és a tankönyvek ára ebben még nincs is benne. A pótvizsga meg pláne!

És vajon hová vezet ez a túlzott lelkesedés a szakmánk iránt? Felhígulunk? Igen, felhígulunk! És ezt nem szabad megengedni! Csak és kizárólag jól felkészült, a szakmát megfelelő tudással bíró szakemberekre van szükség. Ennek meglétért az egész szakma felelős kell hogy legyen. Mert mi is történik ma a képzés során? A kötelező szakmai előképzésen – az a bizonyos szakmaterületen eltöltendő 460 óra – gyakorlatilag alig vesznek részt, merthogy a kollegák többsége „pusziért” is aláírja ennek elvégzését igazoló lapot. Így jut el a hallgató a kötelező (80 óra) gyakorlat letöltésére az ÁNTSZ Fővárosi Intézetébe, ahol is Markója tanár úr megdöbbenve állapítja meg, hogy a tanulónak halvány fogalma sincs az alapokról. De ő egy áldott jó ember, behunyja mindkét szemét – de legalább is az egyiket biztos – és kezdi az alapoknál, hogyan is kell a permetezőgép, vagy a gélező pisztoly szokásos, rutin karbantartását elvégezni. Holott szíve szerint a delikvenst ott helyből kirúgná a csoportból, és felfüggesztené egészen addig, míg a 460 órát valóban le nem tölti szabályszerűen egy minősített szakvállalatnál. Pedig ennek a 460 óra előgyakorlatnak megléte fontos, ott dől el, hogy az illető egyáltalán alkalmas-e ebben a szakmában dolgozni. Talán már itt az oktatóknak kellene olyan megfelelő eszközt a kezébe adni, hogy ennek a gyakorlatnak a hiányát azonnal szankcionálni tudja. Például ne engedje a 80 órás gyakorlatot befejezni, csak ha ténylegesen meg nem történne az előzetes gyakorlati idő letöltése.

Vegyük elő azt a gázmester kollegát, aki felelőtlenül kiadta az igazolást! Ha kell, akkor legyen ennek akár jogi következménye is. Mert ez lehetséges, hiszen ez egy tudatos megtévesztés minősített esete! Ennek hiánya miatt a hígulási folyamat itt is elkezdődhet ám! Az elméleti és írásbeli vizsgák eddig is objektívek, szigorúak és igazságosak voltak. Bízunk benne, hogy a jövőben a vizsgabizottságok az eddigiekhez hasonlóan teszik dolgukat és a továbbiakban sem adnak a felkészületleneknek oklevelet. Úgy legyen.

De vannak még olyan kollegák is – a fentieken kívül -, akik sokat tesznek - ezért vagy azért – a szakma felhígításáért. Ők azok a gázmesterek, akik nevüket adják különböző vállalkozások részére, aminek a következtében ezek a vállalkozások kártevőirtóként megjelennek a piacon. Ha esetleg még nem tudnák, ez is a hígítás egyik fajtája.

A MaKOSZ ennek a folyamatnak kíván gátat szabni, egy, a kártevőirtásra vonatkozó minőségügyi szabvány kidolgozásával, amely akár az Európai Union belül is elfogadott egységes szabvánnyá nőheti ki magát. Ehhez sikerült megnyerni a hazai ellenőrző hatóságok támogatását, jelenleg folyamatban van a CEPA-nak készítendő javaslatunk.
A magyar szakembereket és az elért eredményeiket világszerte ismerik és elismerik. Ne eresszük és engedjük a lécet alacsonyra, hanem emeljük magasra, mert így a szakmánknak és nekünk magunknak is könnyebb lesz a dolgunk a jövőben. Talán ezáltal, az Istenek nem csak kegyeikbe fogadják, hanem meg is tartják ott a hazai kártevőirtókat, a pest controller-eket.

Vogronics László