Magyar Kártevőirtók Országos Szövetsége

Cím: 1117 Budapest, Budafoki út 183., 203-as szoba

Levelezési cím: 1447 Budapest, Pf. 467.

Telefon/fax: +36-1-464-5241

E-mail: makosz__kukac__tlt.hu

Ügyfélfogadás: kedd, péntek: 9-13 óráig

A szúnyog vektor transz-atlanti betegség párhuzamot hoz létre

OWEN JONES és TERRY MABBETT*

A klímaváltozás valamint a megnövekedett utazások és kereskedelem lehetőséget ad az arbovírusoknak (rovar vektorok által hordozott és terjesztett vírus-részecskék), hogy a világ olyan részein is megjelenjenek, amelyekről a szakemberek úgy gondolták, hogy sohasem érhetnek el.

A hagyományosan a trópusi Ázsiához kötődő vektor szúnyogok elfoglalják a mérsékelt égövi területeket, és humán betegségeket terjesztenek Nyugat-Európában valamint Észak-Amerikában is.

 

Ami jelenleg az északi féltekén történik, még szigorú karantén megszorításaink és szankcióink mellett is problémákat jelenthet akár Ausztrália mérsékelt égövi területei számára is.

 

 

Dengue az USA-ban

 

A rendkívül sokoldalú/alkalmazkodó Aedes albopictus szúnyog, amelyet általában ázsiai tigrisszúnyognak neveznek (jóllehet már nem korlátozódik Ázsiára, ha eredetileg ez is volt a helyzet), egy elfogadott, bár alábecsült vektora mind az Észak-Amerikában közvetlen aggodalomra okot adó dengue láznak (ami dengue vérzéses lázként vagy DHF-ként is ismert), mind a chikungunya betegségnek, amely Európában elsőként Olaszországban fordult elő 2007. júliusában.

 

 

A dengue őshonos probléma Dél- és Közép-Amerikai trópusi területein, amelyet a valóban trópusi Ae. aegypti, az úgynevezett dengue/sárgaláz szúnyog hordoz és terjeszt. Az Ae. albopictus szintén dengue hordozó, bár az előbbinél kevésbé ismert és alulértékelt. Ennek a klimatikus szempontból sokoldalú szúnyognak az észak felé történő mozgása jelenleg az USA egy potenciálisan nagy területét fenyegeti. A legközvetlenebb módon veszélyben lévő régiók az USA Mexikóval határos államai, nevezetesen Texas és Arizona.

 

 

Alapos felmérések és tanulmányok azt mutatják, hogy az USA és Mexikó csak a Rio Grande által elválasztott határmenti városaiban sok ember találkozott már a dengue vírussal. 2005 és 2006 decemberében a határmenti közösségek körében a becsült fertőzöttségi érték 4 % és 77 % között mozgott egy közel 500.000 fős népességben.

 

 

 

Mexikóban 1978 óta minden évben kitört dengue járvány, és nem is olyan régen, 1999-ben, a határ mindkét oldalán előfordult járvány. A DHF őslakosok által történő terjedését először 2005-ben Brownsville-ben (Texas) dokumentálták. A fertőzés azóta további területek felé vándorolt; 2007-ben Arizonában 40, Floridában 10 konkrét dengue lázas esetet jegyeztek fel.

 

 

Az Ae. albopictus az Egyesült Államok szárazföldi területének már 25 %-án, főleg a dél-nyugati régióban van jelen. Az USA - Mexikó határon történő rendszeres tömeges határátkelések miatt (2004-ben Brownsville és Matamoros között 3 millió gyalogos és 22 millió jármű) a szakértők azt állítják, hogy a dengue-nek az USA hátországába történő nagyobb méretű behatolása csak idő kérdése.

 

 

Az Ae. albopictus egy olyan vektor, amely arra vár, hogy valamit felvegyen és terjesszen. Csak idő kérdése, hogy a szúnyog mikor kezd fertőzni Texas határmenti területein, és viszi el a fertőzést egészen a keleti partra akár New Jersey-ig, ahol az Ae. albopictus már megtalálható. Vagy esetleg egy fertőzött egyén Texas-ból repülővel egy keleti parti államba utazhat, egyenesen egy vektor karjaiba, aki ott áll készenlétben és arra vár, hogy valamit hordozzon.

 

 

Pontosan ez történt Észak-Olaszországban 2007 nyarán, amikor egy chikungunya vírussal fertőzött légiutas érkezett Indiából, aki ezt követően 250 olaszországi esetet okozott, amelyeket a már az egész országban jelen lévő Ae. albopictus terjesztett.

 

 

Az USA túlságosan is jól ismeri a behurcolt arbovírusok által előidézett problémákat, miután a nyugat-nílusi vírus (WNV) mindössze két-három év alatt végigsöpört az országon, ironikus módon éppen a New York/New Jersey óriás metropoliszból kiindulva.

 

Készülőben vannak már egy, a teljes USA-ra kiterjedő felmérésre vonatkozó tervek az Ae. albopictus fertőzés monitorozása és ezt követő csökkentése érdekében. A Rutgers University bevonásával egy kísérleti programot terveznek New Jersey két megyéjében, többek között Mercer megyében. A cél egy négy négyzetkilométeres terület kijelölése, hogy megvizsgálják, lehetséges-e 95 %-kal csökkenteni az Ae. albopictus fertőzést, és ha igen, akkor a program kiterjesztése egy jóval nagyobb területre.

 

 

A projektben az AgriSense egyedi tervezésű, az emberi verejték összetevőinek speciális mintáját tartalmazó csalétkével töltött BG Sentinel csapdákat fognak használni. A csapdának és csaléteknek ez a kombinációja az egyetlen, amely képes az Ae. albopictus populációk megbízható monitorozására.

 

A kutatók természetesen előre tekintenek, mivel az egyéb helyeken szerzett tapasztalatok bizonyítják, hogy milyen rendkívül sokoldalú/alkalmazkodó az Ae. albopictus mind a földrajzi elterjedést, mind azon arbovírus patogének spektrumát illetően, amelyeket szállítani képes. Ezek közé tartozik a japán encephalitis, a keleti ló-encephalitis, a Rift Valley láz és a chikungunya is.

 

Ez egy megelőző projekt, amelynek végrehajtása azon alapul, hogy a keleti parton az Ae. albopictus jelen pillanatban semmit nem hordoz, megvan azonban annak a lehetősége, hogy mindezen betegségeket egyre inkább ez Egyesült Államok belseje felé hordozza. A váratlan 2007. júliusi olaszországi kitörést követően sokan kísérik figyelemmel a chikungunyat is.

 

 

Az Ae. albopictus manapság a keleti és nyugati félteke számos mérsékelt égövi területén – többek között Európában és az USA-ban – is jól megél és tenyészik, így reális kockázata van a chikungunya korábban nem endemikus területekre történő behurcolásának virémiás utazók által. Ez a későbbiekben lokális vírusterjedéshez vezethetne, különösen az USA trópusi és szubtrópusi területein, például a Mexikói-öböl partján, Hawaii-on, vagy olyan tartományokban, mint Guam, Puerto Rico és az USA-hoz tartozó Virgin-szigetek. A lokális terjedés korai felismerésével – amelyet azonnali, agresszív vektorirtás és egyéb közegészségügyi intézkedések követnek – megelőzhető a vírus új területeken történő hosszú távú megtelepedése.

 

 

A chikungunya vírus

 

A chikungunya vírus láz (CHIKV) egy Afrika és Ázsia trópusi területén őshonos alfavírus, amely ott a fertőzött szúnyogok – főleg az Aedes faj – csípése útján terjed át az emberre.

 

Nem új betegségről van szó; járványos betegségként először 1952-53-ban Kelet-Afrikában (Tanzániában) regisztrálták. A chikungunya szó (a tanzáiai) makonde nyelven összegörbülést jelent, és pontosan írja le a betegséghez járó komoly ízületi fájdalmaktól szenvedő páciensek meggörnyedt testtartását.

 

 

Ázsiában a CHIKV elsődleges vektora az Ae. aegypti, de az Ae. albopictus is egyre növekvő szerepet játszott a közelmúltban az Indiai-óceán egyik partján előforduló járványok után, amelyek az észak-olaszországi kitörésben csúcsosodtak ki.

 

 

A 2007. júliusi olaszországi kitörés jelentős meglepetés volt, annak ellenére, hogy a vírus és a betegség korábban már látogatást tett az Indiai-óceánon keresztül. A 2004. évi kenyai előfordulást követően a vírus gyorsan átterjedt a Comoros és a Seychelles szigetekre. A következő helyszín különösen pusztító volt; 2005-ben Réunion lakosságának csaknem fele (225.000 ember) kapta el a betegséget az Ae. albopictusnak köszönhetően.

 

2006/07-ben a vírus lecsapott Mauritiusra, Sri Lankára (37.000 eset) majd India szárazföldi területére (legalább 500.000 eset), mielőtt 2007. júliusának első hetében felbukkant Olaszországban az Adria partján Rimini és Bologna közelében.

 

 

A járvány olaszországi kirobbanása meglepőnek tűnhet, bár ez a modern kereskedelem és utazás következménye volt, amit ezúttal egy fertőzött légiutas okozott. Mindezzel együtt, semmi sem történt vagy történhetett volna, ha Olaszországban az Ae. albopictus vektor nem állt volna készenlétben arra várva, hogy felvegye a kórokozót és közvetítse a fertőzést az egészséges emberek felé. Az Ae. albopictus egész Olaszországban elterjedt; első alkalommal 1990-ben azonosították, amelyet lárvaként hurcoltak be Ázsiából importált használt gumiabroncsban pangó vízben.

 

 

A chikungunya terjedésének sebessége meglepő volt. A fertőzött indiai légiutas vírushordozó június végén szállt ki a repülőgépről, és az első olaszországi esetek már július 4-re jelentkeztek. Július 4. és december 31. között 248 chikungunya eset fordult elő, jórészt két falura, Castiglione de Ravenna-ra és Castiglione di Cervia-ra korlátozódva.

 

 

Közvetlen aggodalomra okot adó kérdés, hogy vajon a vektor és vírusa túlélték-e az észak-olaszországi telet; ha igen, ez lehetővé tenné folyamatos terjedésüket 2008-ban. Egy Rómában végzett kutatás kimutatta, hogyan képesek mérsékelt övi Ae. albopictus populációk petéket létrehozni a hideg téli körülmények túlélése érdekében. Ennek a vírusnak a megérkezése Észak-Olaszországba (ahol a vektor valószínűleg csak pete stádiumban képes fennmaradni) nyilvánvalóan vonzóbb Dél-Olaszországnál, ahol a feltételek segítik a rovarok folyamatos tenyészését, akárcsak a trópusokon és szubtrópusokon.

 

 

Tehát milyen messzire terjedhet az Ae. albopictus vektor, illetve annak arbovírusai északi és nyugati irányban Európában? A Porton Down-i (Hamphshire) Egészségvédelmi Intézet (HPA) munkatársa, Jolyon Medlock szerint bizonyosan elérhet az Egyesült Királyságba. Medlock éppen most publikált egy cikket az Ae. albopictus Egyesült Királyságon belüli elképzelt elterjedéséről és eloszlásáról, amennyiben az megérkezik a brit szigetek partjaihoz. A valószínű megtelepedési területeket meghatározó térképek Dél- és Közép-Anglia jelentős túlsúlyát mutatják, többek között Londont, valamint a második legveszélyeztetettebb városként Birmingham-et.

 

 

Angol szakértők – csakúgy mint USA-beli kollégáik – azt mondják, csak idő kérdése, hogy ez a rendkívül sokoldalú Ae. albopictus vektor mikor kezd ezidáig ismeretlen súlyos humán betegségeket terjeszteni az egész országban. Az angliai félelmeket csak növelte, hogy Hollandiában a trópusi Ázsiából importált szerencsebambusz (Dracaena sanderianana) szállítmányból származó Ae. albopictust azonosítottak.

 

 

A szerencsebambusz nemzetközi kereskedelme az Ae. albopictus terjedésének bevett módja. Ezt a széles körben használt dísznövényt Ázsiában nagy mennyiségben termesztik, és az egész világon úgy szállítják, hogy a szára állóvízben van, ami egyértelműen ideális a szúnyogok elterjesztésére.

 

 

Hollandia és Nyugat-Európa többi részének szerencséjére, a szóban forgó rovar a trópusi Ae. albopictus fajhoz tartozott, és elpusztult a hideg hollandiai télben. Ha azonban ez a rovar a jelenleg Észak-Olaszországban jelen lévő és a chikungunyát könnyen hordozó és közvetítő mérsékelt övi Ae. albopictus faj lett volna, akkor egészen másról szólt volna a történet.

 

 

Medlock úgy gondolja, hogy az angol hatóságoknak országos felmérést kellene szervezniük, hogy megállapítsák a jelenlegi Ae. albopictus fenyegetés komolyságát és az általuk esetleg hordozott és közvetített arbovírusos betegségek körét. Az Angliát elérő, chikungunyát terjesztő ázsiai tigrisszúnyogokra vonatkozó jelszó pontosan ugyanaz, mint a dengue-t hordozó Ae. albopictus esetén az USA-ban – ”Csak idő kérdése.”

 

 

Egy országos felmérés lehetővé tenné az Ae. albopictus Angliába érezésének gyorsabb felismerését és pontos megállapítását. Lehetővé válna továbbá a hatóságok számára, hogy meghiúsítsanak mindenféle chikungunya vírus fertőzés és terjesztés lehetőségét függetlenül attól, hogy a szúnyogok érkezésük előtt fertőzöttek voltak-e vagy sem.

 

 

Még ha az Ae. albopictus szúnyogok vírusmentesen érkeznek is, az Angliába érkező utasok közül egyre többen mutatnak chikungunya vírusos láz tüneteket, és bizonyulnak pozitívnak az ezt követő teszteken. 2006. januártól 2007. márciusig a HPA 155 chikungunya fertőzéses esetről számolt be az Ázsia különböző részeiről (például India, Sri Lanka, Mauritius és Seychelles szigetek) hazatérő utasok között.

 

 

A vírus az utasokban folyamatosan érkezik Angliába. Mivel azonban jelenleg még nincsenek olyan szúnyog vektorok, amelyek képesek a vírus átvételére és a szélesebb humán populációban történő terjesztésére, az Ae. albopictus monitorozása és tanulmányozása/felmérése a legfontosabb prioritással rendelkező kérdés. A teljes hatékonyság érdekében ehhez egy speciálisan erre a célra fejlesztett csapda/csalétek rendszer szükséges, mint a BG Sentinel/AgriSense csalétek, amelyet Aedes vektor szúnyogok ellen már egész Dél-Amerikában, Ázsiában és Ausztráliában kipróbáltak és teszteltek.

 

 

Az Ae. albopictus jelenleg egész Olaszországban, Spanyolországban Barcelona-tól le Valencia-ig és Franciaország déli részén megtalálható. Ez a szúnyogfaj nappal repül, és egész nap csípi az embereket. Ezért sokkal nagyobb kockázatot jelent, mint az alkonyatkor repülő szúnyogfajok, például a Culex pipiens (az USA-ban a nyugat-nílusi láz vektora), amelyet könnyebb elkerülni, illetve védekezni ellene tüllvászonnal, szúnyoghálóval és elővigyázatos viselkedéssel.

 

 

Az Ae. albopictus hollandiai felfedezése világossá tette egy olyan vektor érkezésének és elterjedésének reális lehetőségét, amely képes a chikungunya vagy akár a dengue vírusok felvételére és terjesztésére, amely betegségek minden évben több ezer halálesetet okoznak Ázsiában. Réunion szigetén is éppen ez történt, azaz volt egy ott lebzselő potenciális vektor, amely csak arra várt, hogy valamit hordozzon; egy év leforgása alatt a lakosság fele megkapta a chikungunyat.

 

 

Tekintettel a nemzetközi utazások látszólag megállíthatatlan növekedésére, amihez az Ae. albopictus globális felmelegedés által hathatósan támogatott folyamatos terjedése társul, a dengue Európában történő megjelenése és elterjedése nem is olyan különleges, mint amilyennek elsőre tűnik.

 

 

Egyértelműen szükséges e vektor monitorozása a már fertőzött területeken, illetve a távolabbi régiókban történő felmérése annak érdekében, hogy a tudósok egy lépéssel egy jövőbeni megjelenés és elterjedés előtt járjanak. Csakis egy valóban erre a célra kifejlesztett Aedes csapda és csalétek rendszer, mint a humán tejsav/ammónia csalétek profilt alkalmazó BG Sentinel csapda biztosíthatja a szükséges mértékű érzékenységet.

 

Dr. Owen James, vezérigazgató,

 

AgriSense-BCS Ltd,

 

Dr. Terry Mabbett, kártevőirtó konzulens

*A cikk a Professional Pest Manager 2008 december / 2009 januári számában jelent meg.

Fordította: Varga István