Cím: 1117 Budapest, Budafoki út 183., 223-as szoba
Telefon/fax: +36-1-464-5241
Balogh Istvánné Marika: +36-30-873-4670
E-mail: makosz__kukac__tlt.hu
Ügyfélfogadás: kedd, péntek: 8-12 óráig
Számlaszám: MKB 10300002-20360210-00003285
Adószám: 18054231-2-43
A tartalom megtekintéséhez az Adobe Flash Player szükséges.
A globális melegedés a rovarvilág váratlan fenyegetési hullámát indíthatja el, figyelmeztetnek amerikai kutatók.
A legújabb kutatások szerint a közeljövőben jelentős hangyainvázióval kell számolni. A kutatók 665 hangyakolóniát vizsgáltak meg a trópusi esőerdőktől egészen a hideg, tundrai éghajlati övig. Arra a következtetésre jutottak, hogy afelmelegedési hullámtól összezsugorodik a hangyák teste, viszont a számuk a sokszorosára nő. – Mivel a hangyák már ma is az elözönlés mesterei, a szerzett adatok szerint egyre nagyobb veszélyt jelentenek - mondta Michael Kaspari, az Oklahomai Egyetem szakembere.
Kaspari úgy találta, hogy a hangyák és a kolóniák mérete jelentősen eltér akár az ötven eltérő ökológiai rendszert felvonultató Amerikában is. Átlagosan 63 dolgozó hangya van egy kolóniában a hideg éghajlatú fenyőerdőkben, míg a meleg, forró hőmérsékletű, sivatagos területen több mint kilencezer.
A dolgozó hangyák mérete a mikroszkopikustól egészen a hüvelykujj nagyságáig terjedhetnek. Ezek a drámai nagyságbeli eltérést mutató hangyák a trópusi éghajlaton együtt élnek. A trópusi hangyák mérete jóval nagyobb, mivel a melegövi környezet több élelmet tud biztosítani számukra. Ám itt a dolgozó hangyák mérete kisebb. A magasabb hőmérséklet kétélű kardként működik: egyrészt lehetővé tesz a választékosabb táplálkozást másrészt a fokozottabb anyagcserétől többet is használnak el.
A kutatás kimutatta, hogy méretük előre megjósolt módon változik, nemcsak az élőhelyüktől, hanem a hőmérséklettől függően is. Francis Ratnieks, a Sheffieldi Egyetem brit szakembere is úgy látja, hogy szoros összefüggés van a hangyák táplálkozása és a felmelegedés között.
Nógrád megyében idén már másodszor bukkant fel olyan csaló, aki európai úniós előírásokra hivatkozva csapja be a hiszékenyeket - adta hírül a HavariaPress. Néhány hónapja a rétsági rendőrök fogtak el egy férfit, aki Rétság környékén több faluban is tucatnyi idős embert károsított meg a trükkel. Most Cserháthalápon, a helyi óvoda személyzetét szedte rá egy ismeretlen férfi. A bűnöző azt állította, hogy az EU-s előírások alapján a falu összes közintézményében rágcsálóirtást kell végeznie. Bár nem mutatott erről semmilyen iratot, az alkalmazottak hittek neki. A férfi erre egy műanyag tartályból vélhetően szappanos vízzel körbepermetezte a sarkokat a konyhában és a mellékhelyiségben. A "munkáért” 78 ezer forintot kért és kapott. A Balassagyarmati Rendőrkapitányság csalás vétségének megalapozott gyanúja miatt indított eljárást.
SHARON Stone a davosi világgazdasági fórumon gyűjtött adományokat. Az összegyűlt egymillió dolláron szúnyoghálókat vásárolnak a betegség által leginkább fenyegetett afrikai országok lakosainak. Az emberbaráti cselekedet hatásos PR-fogás, de a malária felszámolásához legalább tízmilliárd dollár lenne. Az egymillió dollárból legalább kétszázezer szúnyoghálót lehet vásárolni. Így mintegy negyedmilliónyi ember juthat védelemhez az áldozataikra főként éjjel rátámadó anopheles szúnyogok (a maláriát okozó lázállatka köztesgazdáinak) szúrásaitól. Az ENSZ maláriaalapítványa szerint a fekete földrészen harminc másodpercenként ragad el egy öt év alatti gyermeket a malária – ez naponta háromezer kisgyermek halálát jelenti. Tavaly mintegy hárommillió áldozatot - gyereket és felnőttet egyaránt - szedett a betegség Afrikában, ez a szám a fertőzöttek számával együtt aggasztóan emelkedik. A kór áldozatainak száma hat év alatt tíz százalékkal emelkedett, miközben négyszáz millió a betegek száma. A kór okozta anyagi kár (a nem megtermelt GDP formájában) Afrikában évi tizenkét milliárd dollárra rúg.
Kutatók embere DNS-sel rendelkező legyeket hoznak létre, majd lézersugárral ingerlik a rovarokat. A szakemberek a meglehetősen bizarr kísérlettel az emberi agresszió és a pszichés elváltozások okát szeretnék kideríteni. A tudósok szerint a mutáns legyek segíthetnek a madárinfluenza ellenszerének felfedezésében is.
Az amerikai Yale egyetem munkatársai keresztezték a legyek és az ember DNS-ét. A létrehozott mutáns rovarok külseje nem különbözik az ismert házilegyektől, ám genetikai tulajdonságaik jócskán eltérnek hétköznapi társaikétól. Az "emberi" legyek tudatosabbak, jobb a tájékozódó készségük, kifinomultabbak az érzékszerveik, képesek elkerülni a veszélyt.
A szakemberek a mutáns legyeket lézersugárral ingerlik, így kívánják megfigyelni, hogy melyik idegsejtjük felelős az emberi agresszióért és a különböző pszichés elváltozásokért.
A légykutatás állítólag segíthet megtalálni a madárinfluenza ellenszerét is, hiszen a halálos vírust a napokban egy légyben azonosították. Nem áll fenn ugyan az a veszély, hogy a legyek emberek között terjesztik a betegséget, de madarakat megfertőzhetnek.
A pestisragály pusztításának kitett emberiség számos nevet adott a gyilkos kórnak: nagy halálként, nagy pusztulásként emlegették. Később "fekete halál" lett a pestis neve, azokra a barnás-feketés foltokra utalva, amelyet a bőr alatt sötétlő vérömlenyek okoztak.
Nincs még egy olyan betegség, amelyet a Bibliától a krónikákon át a szépirodalomig (Bocaccio, Daniel Defoe, Albert Camus) annyiszor feldolgoztak, mint a pestist. De nincs is még egy olyan betegség sem, amely annyi áldozatot szedett volna az emberiség történetében, mint a rettegett „fekete halál”. A pestisjárványok halottainak száma annyi, mint a világtörténelem összes háborús áldozatáé.
A kórt a középkor keresztényei isteni büntetésnek vélték, ezért vallásos bűnbánó körmenetekkel és a kolostoroknak juttatott adományokkal igyekeztek elnyerni Isten bocsánatát. Buzgón imádkoztak a pestises szentekhez, Sebestyénhez és Rókushoz. A gőzölés és füstölés, a hatalmas, folyton égő utcai tüzek is mind-mind a "nagy halál" visszaszorítására voltak hivatottak, jobbára az ájtatosságéval megegyező hatásfokkal.
A hatalmas középkori járványon kívül sok más esetben is nagy számban szedte áldozatait a "fekete halál". A legismertebbek az i. e. 6. századi athéni pestis (az 531-580 között dühöngő járvány állítólag a Földközi-tenger vidékéről indult, és az öreg kontinens akkori lakosságának felét elpusztította), a 14. századi európai "nagy halál" és a 19. században a Kínára, Indiára és Délkelet-Ázsiára kiterjedő járványok. Konstantinápolyban 1347-ben naponta ezrek pusztultak el, majd sorra következtek a zsúfolt nagyvárosok, Asszuán, Damaszkusz, Jeruzsálem, Tunisz és a többi: két év alatt az iszlám világ egyharmada esett áldozatul a kórnak. Hírhedtté vált az 1575-ös velencei vész, amely a feljegyzések szerint 46 721 ember életét követelte. Volt olyan évszázad, amikor a pestis 24-szer ütötte fel a fejét, azaz három-négyévenként ismétlődött a járvány.
A kontinensünkön dúló pestisjárványok mindegyike eljutott Magyarországra, sőt történelmünket is befolyásolta. Nagy Lajos királyunk felesége 1349-ben pestisben halt meg (a király is megbetegedett, ám ő a csodával határos módon meggyógyult). Hunyadi Jánost a nándorfehérvári csata után (1456-ban) ragadta el a pestis. Ugyancsak a nagy pestisjárvány volt az oka 1710-ben a Rákóczi-szabadságharc szomorú végének. A járvány kimondását – mint dr. Magyary-Kossa Gyula 1929-ben Magyar orvosi emlékek címmel megjelent könyvében olvashatjuk - "mindig nagy drágaság, ínség, a kereskedés és az ipar tökéletes pangása követte. Mindezt elsősorban a szegény köznép érezte meg, ezért tőle telhetőleg leplezte a betegség eseteit.” Például Budán 1738 novemberétől dühöngött a járvány, ám ott maga a városi hatóság titkolta el. Magyarországon egyébként utoljára 1828-ban pusztított a „fekete halál”.
Az emberiségfaló betegséggel szemben az orvosok évszázadokig tehetetlenek voltak, és megoszlottak a vélemények a fertőzés terjedését illetően is. A hippokratészi hagyomány hívei a "fertőző kigőzölgésben" (görögül miazma) látták a járvány okát, mivel egy 1349-ben, személyesen a pápa által elrendelt boncolás semmilyen betegségokot nem tárt fel. A fertőződési elméletet vallók szerint kórokozó (contagium) támadja meg az embert. A középkor seborvosai mindenekelőtt a levegőre gyanakodtak, amely gyorsan terjeszti a kórt. Tekintélyt parancsolódó védőöltözéket, kesztyűt és gyógynövényeket rejtő, hosszú csőrű maszkot hordtak, valamint hosszú nyelű eszközöket, hogy távol tartsák maguktól a betegeket, szemben a később prófataként ismert Nostradamussal. Intelmekben sem volt hiány: „A harmat miatt veszélyes hajnali 3 óra előtt elhagyni a házat – így óvtak a pestistől hajdan az orvosok. – Kövér emberek járjanak sokat a napon. A kedély izgalmi állapota, a harag és az ittasság veszélyes lehet.”
Az utolsó nagy pestisjárvány a 19. század elején Mandzsúriát sújtotta. A 20. században már csak elszórtan jelentkezett a betegség; az USA-ban, Dél-Ázsiában és Közép-Afrikában, de nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy feltűnjön egy új, az eddig megismert kórokozóknál ellenállóbb bacilustörzs és újra nagy pestisjárványok törjenek ki. 1994-ben az indiai Gudzsarat tartomány legnagyobb városában bubó- és tüdőpestis ütötte fel fejét, és a fővárosban, Újdelhiben is karanténba kellett zárni néhány személyt, mivel a betegség tünetei jelentkeztek rajtuk.
A ma már gyógyítható betegség olyan gyorsan kifejlődik, hogy ha a páciens azonnal nem kerül orvoshoz, és nem kapja meg a szükséges gyógykezelést, meghal.
A patkány ma két betegség - a leptospirózis és a trichinellózis - terjesztésében számít jelentős tényezőnek Magyarországon. Mindkettő 100-as nagyságrendben fordul elő - az Epinfo adatai szerint Magyarországon 1999-ben 91 alkalommal igazolták a leptospirózist.
Éppen ritkasága miatt nehéz felismerni a leptospirák (például az L. biflexa) által okozott fertőzést, és mire diagnosztizálják, már gyakran művesekezelésre szorul a beteg, vagy a szíve károsodik. A kórokozó a patkányok vizeletével terjed, belekerül a rágcsáló környezetében lévő vizekbe, a szennyvízbe, a tavakba. A fertőzött vízzel érintkező leptospirák a bőrön keresztül juthatnak az emberi szervezetbe.
A betegséget először 1883-ban, csatornamunkásoknál említik, majd Weil 1886-ban leírta a klinikai jegyeit is (súlyos, akut sárgaság, láz, vérzés veseérintettséggel). Foglalkozási betegségről az esetek 30-50 százalékában beszélhetünk. Ide tartoznak az állattenyésztők és földművesek, a kisállat-kereskedők, a vágóhídi munkások, a halászok és a halfeldolgozók, sőt egyes országokban a vízvezeték-szerelők, egyes katonai alakulatok tagjai és Kínában a rizsföldeken dolgozók is. Fejőnőknél a konjunktíván keresztüli behatolást is leírták, mert a fertőzött tej gyakran az arcukba fröccsen. Az ilyen munkások vérében egy vizsgálat eredményei szerint sokkal több a leptospira-antitest, mint a kontrollokéban.
A rekreációs betegségek között szintén említik ezt a fertőzését: a meleg éghajlatra utazó kenusok, kajakosok, szörfösök, vízisielők, vadvízi raftingosok szintén veszélyeztetettek. A legnagyobb incidenciát mégis egy brazil nagyváros lakosai körében írták le, a nagy nyári esőzések idején, amikor a folyók elöntötték a települést.
A Trichinella spiralis okozta nematoda-infekció, a trichinellózis terjedése ugyancsak a rágcsálók, többek között a patkányok számlájára írható. A fertőzés a rágcsáló beszáradt ürülékének vagy nyálának levegőbe kerülésével terjed - a por bejut a szervezetbe, és így okozza az agyhártyagyulladást (ezt sufnikórnak is nevezi a népnyelv), illetve a gasztrointesztinális fertőzést .
A "fekete halál" pusztításáért felelős kórokozót Alexandre Emire Yersin svájci származású francia bakteriológus azonosította a hongkongi pestisjárvány során, 1894. június 23-án, sőt, később a védőoltás szérumát is elkészítette. Ő derítette ki azt is, hogy a fertőzés terjesztésében a patkányokon kívül a rajtuk élősködő bolháknak is nagy a szerepük. Ma már tudjuk, a pestisbacilus olyan erős és aktív, hogy a laboratóriumi egeret három bacilus képes elpusztítani. A bolhák pedig egyetlen csípéssel 24 ezer baktériumot juttatnak az ember szervezetébe!
Az Országos Közegészségügyi Intézet főorvosa szerint "a pestisbacilus a természeti gócokba visszahúzódva mindaddig nyugalmi állapotban marad, amíg az ökológiai egyensúly sértetlen. Ennek megbomlását okozhatja háború, vagy az adott területen végzett jelentős beavatkozás, például a földterület megmozgatása. Ilyenkor az ott é1ő rágcsálók „földönfutókká” válnak, s beviszik a fertőzést az emberek közé, de az állatok túlszaporodása is okozhat járványt."
Percenként két gyermek hal meg maláriában világszerte. Az ENSZ Gyermekalapjának új elnöke szerint rendkívül nagy erőfeszítéseket kell tenni a betegség visszaszorítására. A szúnyogok által terjesztett betegséget egyszerűen meg lehetne előzni olcsó gyógyszerrel és szúnyoghálóval.
Gyógyszerhiány, elégtelen finanszírozás. A többi között ezek akadályozzák a maláriával szemben indított kampányt Afrikában. A probléma komolyságát adatok is jelzik: a Földön évente 350 és 500 millió közé teszik azok számát, akik váltólázzal fertőződnek meg. Az Egészségügyi Világszervezet és az ENSZ Gyermekalapjának első malária jelentése szerint a szúnyogok terjesztette kór áldozatainak 80 százaléka a fekete kontinensről kerül ki.
Ann Veneman, az ENSZ Gyermekalapjának elnöke: "Ebben a betegségben minden fél percben meghal egy gyermek. A szám meghökkentő és elfogadhatatlan. A malária következtében a Földön több mint egy millióan veszítik életüket, többségében öt évesnél fiatalabb kisgyerekek. A kórtól pedig további százmilliók szenvednek."
A szúnyogok által terjesztett betegséget egyébként egyszerűen meg lehetne előzni olcsó gyógyszerrel és szúnyoghálóval. Csakhogy ehhez az országok és a gyógyszergyártók munkáját kellene összehangolni. Az ENSZ szerint a globális problémát tovább nehezíti, hogy az adományozók a szükséges pénzösszegnek csak az ötödét folyósították. Mindezek hiányában nehezen lesz teljesíthető az ENSZ azon célkitűzése, hogy tíz éven belül egymillióra csökkentsék a maláriában meghaltak számát.
Laosz egyik piacán kutatók a tudomány által eddig még nem osztályozott rágcsálóra bukkantak. A helyiek által Kha-nyou néven emlegetett emlős rövid lábakon fut, hosszú farkát pedig vastag bunda borítja, jelentette be a Wildlife Conservation Society (WCS). A rágcsáló a piacon többféle zöldség kíséretében feküdt egy eladó asztalán. Robert Timmins kutató a piacot végigjárva a később Leonastes aenigmamus néven besorolt állat további példányait fedezte fel. A vizsgálatok szerint ezeket mind helyi vadászok fogták be. A Kha-nyou testhossza eléri a 26 centimétert, és ehhez jön a 14 centiméteres farok. A koponya és a csontszerkezet felépítésének eltérései, illetve a DNS-elemzés arra utal, hogy a faj fejlődése több millió évvel ezelőtt elszakadt más rágcsálókétól.
A megtalálásán kívül túl sokat még nem tudnak erről az állatról. A jelek szerint éjszaka aktív, és nem húsevő. Nem ad egyszerre több utódnak életet, hanem egyszerre csak egy kölyköt nevel. Timmins szerint az emlősök utolsó olyan családjáról lehet szó, amely még felfedezésre várt. Arra is figyelmeztetett: az új felfedezés jelzi, milyen keveset tud az emberiség.
Egértanyává vált az athéni Akropolisz, mert a 2004-es nyári olimpia óta nem takarítják a 2500 éves műemléket, és azt a dombot sem, amelyen áll. Az ok: az állam nem fizet annak a magáncégnek, amely korábban évi 15 ezer euróért (3,7 millió forint) takarította az Akropoliszt és környékét, ezért a vállalat beszüntette ottani tevékenységét.
Kismamák kérése: Újszülöttjeiket rovarcsípésektől féltik
A győri kórház esztétikai okokra hivatkozva nem rak fel szúnyoghálót! A szülészeten denevéreket, galambokat kerget a személyzet, az inkubátorban a babák mellett éjszakai bogarak hemzsegnek.
Kismamák, kisbabák kórtermeiben repkedő denevérekről, galambokról szóló olvasói jelzésnek igyekezett utánajárni a Kisalföld. Kiderült: ugyan bőregér és madár ritkán látogat a szülészetre, de szúnyoghálóra szükség lenne. Ám pénz nincs rá.
A panasz kapcán. ami nyilvánvalóan nyáron jelenthet igazán gondot, megkérdeztük az osztályt vezető főorvost. Dr. Gandó Sándor elmondta: egy denevér egyszeri berepülését jelezték neki munkatársa. Az inkubátorokba azonban nem juthatnak be még kisebb állatok, azaz rovarok sem. Jogos felvetésnek csak a szúnyoghálót tartja. Ám annak felszerelését tíz éve hiába kéri a kórház vezetésétől, pénz nincs rá. Szerinte is kellemetlen állapotot teremt a hiánya, amit jó lenne megoldani. Akárcsak a párkányokon összegyűlő galambpiszok ügyét, amire véleménye alapján ugyancsak panaszkodhatnak a vajúdás fájdalmain éppen csak túleső kismamák.
Kis dolognak tűnik pár nyílászáró beszúnyoghálózása, de mint kiderült, egy akkora intézmény esetében, mint a kórház, semmi sem lekicsinylendő. Dr. Bugovics Elemér főigazgatótól megtudtuk: az ablakok rovarvédelemmel való ellátása az anyagiakon múlik. Ha a szülészeten ezt megoldanák, akkor a többi osztály is joggal várhatná el, az egész épületegyüttes esetében azonban ez már milliós költségeket jelentene. Ráadásul gyakran kellene a szúnyoghálókat portalanítani és fertőtleníteni. A kórház mérete miatt három-négy embernek csak azzal kellene foglalkoznia. Ezért nincs is napirenden a téma.
Pedig a szülészeten dolgozók is indokoltnak tartják a probléma orvoslását. Gardó professzor megmutatta azt a május 27-i dátummal ellátott levelet, amiben a szúnyoghálózást legutóbb kérte, a fertőzés és a rovarcsípés veszélyére hivatkozva. A kismamák, akikkel tegnap beszéltünk, kivétel nélkül megerősítették: nagy szükség lenne annak megoldására, hogy a rovarok beengedése nélkül tudják a kórtermeket a nyári melegben szellőztetni. És bár azt valóban nehéz lenne eldönteni, hogy mely osztály élvezzen elsőbbséget e kérdés megoldásakor – a szülészet, a gyerekrészleg, a sebészet vagy valamelyik másik –, de az érthető, hogy a pár órás, napos csöppségeket világra hozóik mindennél jobban féltik.
Gombaspórával pusztítják el a kórt terjesztő moszkitókat.
Angol kutatók rájöttek, hogy egy gyakori gombafajtával megfékezhető lenne a malária. A világszerte évente egymillió halálos áldozattal járó betegséget szúnyogok terjesztik, amelyek kilencven százaléka elpusztítható a biológiai ellenszerrel.
Évente legalább száztízmillió ember fertőződik meg a moszkitók terjesztette maláriával (80-85 százalékuk az Egyenlítői Afrikában). A betegség több mint egymillió esetben vezet halálhoz. Az áldozatok többsége gyerek. Az UNICEF, az ENSZ Gyermekalapja kiszámolta, hogy közülük percenként ketten hunynak el a kór miatt világszerte.
Komoly nehézséget jelent a védekezés a paraziták ellen, mart nagyon könnyen immunisakká válnak a kifejlesztett gyógyszerekre. Hasonló a helyzet a kórokozót hordozó moszkitókkal is. A szúnyogok szintén hamar védettséget szereznek a kiirtásukra szétpermetezett rovarirtókkal szemben.
A University of Edinburgh és a londoni Imperial College szakértői olyan szert kerestek, amely alkalmas arra, hogy megakadályozza a moszkitók szétrajzását – adta hírül a Science. A szúnyogok nőstényei, miután belakmároztak embervérrel, nyugodt területre, például a plafonra ülnek ejtőzni. Kiderült, hogy az ilyen helyekre permetezett Beauveria bassiana nevű gombák spórái a kis vérszívók szervezetébe jutva belső támadást indítanak, és kifejlődve szép lassan megeszik a rovar testét. A kísérletekben a gombák nem csak a szúnyogok több mint kilencven százalékával végeztek a második hét végére. A rovarok ráadásul az utolsó napokban már alig tudtak repülni, így a kórokozót már ekkor képtelenek voltak terjeszteni. Mindent összevetve, laboratóriumi körülmények között a Beauveria bassiana 98 százalékban volt hatásos – állítják a kutatók.
Moszkva (MTI) - Főleg sörrel szereti fogyasztani ezt a csemegét. A 21 éves Makszim Nazarov a csótánykészítés számtalan receptjét ismeri, lehet sütni, szárított formában kitűnő sörkorcsolya, de a füstölt rovar sem utolsó. A fiatalember egyik receptje szerint az olívaolajban sütött rovarpecsenyét csípős paprika, paradicsom, szójaszósz és fokhagyma hozzáadásával lehet pikánssá tenni.
A sörkorcsolyaként szolgáló szárított csótányokat előzőleg sós vízben célszerű áztatni. A sós csemegére ugyanis jól csúszik a folyékony kenyér, de nem megvetendő a tábori körülmények között, tűzön füstölt rovar sem - állítja Makszim, aki leginkább az egzotikus, 5 – 10 centiméteres fajtákat kedveli. Szavai szerint a csótánynak igen magas a fehérjetartalma, ezért elég 8-10 rovar, hogy valaki teljesen jóllakjon. A fiatalember egyetlen bánata, hogy szülei rosszul viselik táplálkozási hóbortját, így Maxim csak az ősök távollétében adhatja át magát a gasztronómiai élvezeteknek.
A National Geographic Channel legrejtettebb félelmeinkbe enged bepillantást pénteken reggel nyolctól este nyolcig. Elsőként a pokoli szúnyogok nyomába eredhetünk dr. Nigel Hill, a Londoni Higiéniai Iskola és Trópusi Betegségeket Kutató Intézet vezető rovartudósa segítségével, aki szerint a világ leghatalmasabb gyilkosa, e malária kordában tarásának kulcsa az ősi kultúráknál keresendő. Elutazhatnak dr. Hill-lel a Föld négy különböző pontjára, ahol megvizsgáljuk, miként küzdenek a helyiek a malária és a dengue-láz ellen.
Ezt követően fullánkos gyilkosokkal szállunk szembe, kiknek szúrása fájdalmas és veszedelmes. Az emberek halálos ellenségüknek tekintik őket. A lódarazsak és az emberek közötti viszály csaknem olyan ősi, mint maga a Jordán völgye, amely a kelet-afrikai árokrendszer része. Filmünk betekintést nyújt e lódarazsak életébe. Megfigyelhetik életüket a kikeléstől egészen az új kolóniába szerveződésig. Megismerhetik tudományukat, melynek segítségével tökéletes vadászokká váltak. Tartsanak velünk és megtudhatják, miként működnek a fájdalmas fullánkok és marcangoló állkapcsok!
A délelőtt folyamán A hangya, amely felfalta Amerikát című filmben megismerhetjük az emberiség örökös harcát a hangyákkal. Vajon lehetnek-e ezek az aprócska lények az ember méltó ellenfelei? Az Egyesült Államok délkeleti részén a vörös tűzhangyák állandó veszélyt jelentenek. Megdézsmálják a termést, rongálják a elektromos vezetékeket és fájdalmas, égető csípésük elől nincs biztonságban se állat, se ember. A déli lakosság nap mint nap találkozott velük, mígnem egyszer betelt a pohár: megkezdődött a kémiai és biológiai háború. Mindkét fél károsult a harcban, nem lehet tudni, ki került ki győztesen. Találkozzanak a vörös tűzhangyákkal és ismerjék meg, miképp válhattak ezek az aprócska teremtmények a világ legutálatosabb rovaraivá!
Ezután a rettegett pókok világába csöppenünk. A film a nyolclábú szörnyek mikroszkopikus világába kalauzolja a nézőket, hogy használat közben mutassa be ezen apró harcosak több százmillió év sarán kifejlődött félelmetes fegyverarzenálját. Találkozhatunk hatalmas termetű, ám rosszul látó madárpókokkal, melyek kémiai jelek kibocsátásával tájékozódnak, és áldozatukat a szó szoros értelmében pépesre verik, láthatunk kiváló látású, vérszívással táplálkozó pókokat, és megismerkedhetünk halálos méreganyaggal megáldott nyolclábúakkal is, melyek félelmet keltő eszköztárát elszakíthatatlan hálók és ötletes álcázási technikák teszik tökéletessé. Műsorunk bravúros képkockái azt a soha véget nem érő evolúciós küzdelmet mutatják be, melyet a pókok vívnak áldozataikkal a túlélésért és egymás legyőzéséért.
Délben testközelből láthatjuk rémálmaink szereplőit, kóros félelmeink tárgyait. Ha érdekeik úgy diktálják, ellenségeiket könyörtelenül rászedik, megölik vagy megcsonkítják. Előfordul, hogy olyan hatalmas számban érkeznek, hogy elsötétedik tőlük az ég, máskor pedig apró testek tengerévé változtatják az anyaföldet. Kísérjék el Phil DeVriest rovarországba, ahol megismerkedhetnek az állatvilág legvitatottabb megítélésű tagjaival. Mert ahol mi visszataszító lényeket látunk, ott DeVries a teremtés remekműveit fedezi fel, és ahol mi félelmet érzünk, az ő szívét öröm tölti el. A tudomány szolgálatában a kutató újabb és újabb veszélyes találkozókat szervez a világ legelkerülendőbb rovarfajaival - ezeken most mi is részt vehetünk, méghozzá a lódarázscsípés legkisebb kockázata nélkül...
A természet lidérceinek sorában végül a pokoli kártevőket ismerhetjük meg. A filmben a biológus Jake Willers Nagy-Britanniába látogat, hogy szemtanúja legyen annak a szélmalomharcnak tűnő, soha véget nem érő küzdelemnek, melyet az ember a kártevők ellen folytat. Megismerkedve a patkányok és az egerek szaporodási szokásaival, valamint azzal a könnyedséggel, mellyel ezek a rágcsálók a legbiztonságosabbnak hitt otthonokba is képesek behatolni, Jake egyre nagyobb tisztelettel tekint házigazdáira, Chris Woodardra és dr. Steve Haversre, akik életüket tették fel e számtalan betegség terjesztéséért felelős kártevők visszaszorítására. Egy amerikai vadászgép fedélzetén levegőbe emelkedve Jake Mike Pelletier kapitánytól azt is megtudja, hogy a halál nem csak rágcsálók képében tűnhet fel az ember környezetében: egy madárral való ütközés a levegőben ugyanis végzetes következményekkel járhat...
A természet lidércei című tematikus nap során tehát sok olyan állattal találkozhatunk, amelyeket nem szeretnénk közelről látni.
Az Amerikai Kártevőirtó Szövetség (National Pest Management Association - NPMA) adta hírül:
George Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke elismerően nyilatkozott a kártevőirtó szakmáról és szakemberekről, a közegészségügy megóvásával kapcsolatos erőfeszítéseikről
Az NPMA egyik célja, hogy megismertesse az amerikai lakossággal a kártevőket és az általuk okozott betegségeket, ezért kezdeményezte a “A kártevőirtás iskolába jár” elnevezésű közoktatási programot.
A program részeként kártevőirtó szakemberek általános iskolákba látogatnak el, hogy ismertessék a kártevők viselkedését, ökológiáját, és felhívják a figyelmet a kártevők által terjesztett betegségek elleni védekezésre. Létrehoztak egy interaktív weboldalt is, ahol a gyerekek játékos formában tudhatnak meg mindent a kártevőkről: egerekről, csótányokról, hangyákról, stb.