Cím: 1117 Budapest, Budafoki út 183., 223-as szoba
Telefon/fax: +36-1-464-5241
Balogh Istvánné Marika: +36-30-873-4670
E-mail: makosz__kukac__tlt.hu
Ügyfélfogadás: kedd, péntek: 8-12 óráig
Számlaszám: MKB 10300002-20360210-00003285
Adószám: 18054231-2-43
A tartalom megtekintéséhez az Adobe Flash Player szükséges.
Az ágyi poloska: a jelenlegi helyzet bizonyítékokon alapuló elemzése
Kivonat: Az adatok azt bizonyítják, hogy az ágyi poloska, a Cimex lectularius (L.) előfordulása a XX. század elején általános volt, a fejlett országokban azonban az 1930-as évektől az ágyi poloskák száma fokozatosan csökkent, és az 1970. és 1990. közötti években viszonylag alacsony szinten maradt. A fejlett országok városközpontjaiban azonban ebben az időszakban mégis jelentős fertőzési forrás maradt. Az ágyi poloskák legutóbb az 1990-es évek végén majdnem párhuzamosan kezdtek egyre nagyobb számban megjelenni Európában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában is. Londonban az ágyi poloskák irtásának száma évenként kb. 25%-kal nő. A növekedést számos magyarázattal indokolták, pl. az éghajlatváltozás, az emberek többet utaznak, a rovarirtó-szerek felhasználásának módjában bekövetkezett változások, az ágyi poloskák csökkent mértékű érzékenysége a rovarirtó-szerekre. A szálláshelyeken előforduló ágyi poloska fertőzöttséget vizsgáló tanulmányok szerint a fertőzöttség fennmaradása azzal függ össze, hogy nem történt meg a teljes felszámolás. Ott, ahol az ágyi poloskákkal való fertőzöttség teljes felszámolására sor került, még a nagyforgalmú helyek is teljesen fertőzésmentesek maradhatnak hosszabb időn át. Az ágyi poloskák jelenlegi elterjedésének megfékezése rendkívül fontos nemzetközi közegészségügyi kérdés. A hatékony kezelési stratégiák kialakításában alapvető fontosságú az ágyi poloskák számának növekedéséért felelős tényező(k) pontos meghatározása. Ezeknek a stratégiáknak – amennyire lehetséges – szilárd bizonyítékokon kell alapulniuk.
Több olyan évtizedet követően, amikor a fejlett országokban az ágyi poloska (Cimex lectularius) viszonylag ritkán fordult elő, az ágyi poloskák száma mostanában ismét növekszik. Ez a növekedés jól érzékelhető a Városi Kártevők Nemzetközi Konferencia előadásaiból. Az 1993., 1996., 1999., 2002. és 2005. évi konferenciák egyik előadása sem tartalmazott az ágyi poloskákra vonatkozó anyagot, míg a 2008. évi legutóbbi konferencia előadásai azonban már legalább nyolc előadást tartalmazott az ágyi poloskákkal kapcsolatban.
A média mostanában sokat foglalkozik az ágyi poloskák több országban történő újbóli megjelenésével, és ennek okára számos különböző magyarázattal szolgál. Ez a közlemény az ágyi poloskák számának alakulásával kapcsolatos korlátozott számú adatokat vizsgálja, és megpróbálja megérteni azokat a mechanizmusokat, amelyek az utóbbi nyolcvan évben az ágyi poloskák számának csökkenését, majd növekedését befolyásolták. Célunk az, hogy meghatározzuk azokat a stratégiákat, amelyek az ágyi poloskák újbóli megjelenése elleni harcban segítséget nyújthatnak.
Az ágyi poloskák XX. század eleji elterjedtségéről korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésünkre. Nagy-Britanniában az 1930-as évek első éveiben az ágyi poloskák már elég nagy gondot jelentettek ahhoz, hogy külön erre a célra az Ágyi Poloskákkal Foglalkozó Királyi Bizottságot hozzanak létre. A Bizottság jelentése szerint Londonban sok helyen már az összes ház kisebb-nagyobb mértékben ágyi poloskákkal fertőzött (Egészségügyi Minisztérium, 1933).
Az úgynevezett Közegészségügyi Törvényt – részben a Királyi Bizottság megállapításainak eredményeként – 1936-ban hozták meg, és ez jogokat és kötelezettségeket biztosított a helyi hatóságoknak az „élősdiektől hemzsegő helyek” kezeléséhez. Ebben az időben a kezelés főleg kéndioxiddal vagy hidrogén-cianiddal végzett gázosításból állt. A kezelést a lakások egészében alkalmazták, bár csak olyan helyeken volt valóban hatékony, ahol a lakások megfelelően légmentesek voltak ahhoz, hogy a gázosítószer kellő koncentrációban bennmaradjon. A hidrogén-cianidot ezen kívül mozgó gázosító járművekben is használták azért, hogy a fertőzött ingatlanokból új házakba vitt bútort és személyi ingóságokat kezeljék (Busvine, 1957). Bár Busvine (1957-ben) arról számolt be, hogy a DDT rovarirtó szernek köszönhető az ágyi poloska irtás első sikere - adatai világosan mutatják, hogy legalábbis abban a városban, amelyről részletesen beszámol – az ágyi poloska fertőzöttség 1945. táján, már a DDT bevezetése előtt legalább 80 %-kal csökkent (Busvine, 1964). Ez azt sugallja, hogy még a hatékony hagyományos rovarirtószerek hiányában is elérhető az ágyi poloskák számának nagyon jelentős mértékű csökkenése.
1. ábra: Az ágyi poloska fertőzöttség alakulása egy angol városban (Egyesült Királyság) (Busvine, 1964). Fertőzött házak száma, %-ban megadva
A DDT a korai beavatkozások sikere ellenére nemzetközi szinten drámai mértékben befolyásolta az ágyi poloskák előfordulását. Dániai adatok szerint 1945. után dramasztikus mértékű csökkenés volt megfigyelhető (Busvine, 1957). Az Egyesült Államokban beszámoltak arról, hogy „a DDT-vel való kezelést széles körben alkalmazták, és az USA nagyvárosaiban annyira hatékonynak bizonyult, hogy a rovarirtással foglalkozók elvesztik ezt a megélhetési forrást” (Busvine, 1957).
A fejlett országok 1950. és 1990. közötti, ágyi poloska fertőzöttségi helyzetének vizsgálatai általában arra a következtetésre jutnak, hogy az ágyi poloskák száma nagyon alacsony volt. Doggett (2005) az ágyi poloskák száma csökkenésének időszakát „Hogyan szenvedtek vereséget az ágyi poloskák” címmel vizsgálja. Azonban az említett időszakból rendelkezésre álló korlátozott számú adatok vizsgálata azt bizonyítja, hogy az ágyi poloskák – még ha alacsony számban is, de – jelen voltak. Például az Egyesült Királyság Környezet-egészségügyi Minősített Intézete (CIEH) a helyi hatóságok által évente végzett különféle rovarirtás több módjára vonatkozóan gyűjtött adatokat (Környezet-egészségügyi Minősített Intézet, 1986 - 2000). Az adatok azt mutatják, hogy bár az ágyi poloskák irtása az 1980-as években csökkent, az 1990-es évek elején irtásukra helyhatóságonként és évenként még mindig kb. tízszer került sor. A CIEH adatai azonban Angliára és Wales-re vonatkoztak, és nem lehet megállapítani, hogy az ágyi poloskákkal kapcsolatos problémák egyenletesen oszlottak-e meg, vagy főleg egyes területekkel függtek össze.
2. ábra: Az Angliában és Wales-ben az ágyi poloskák ellen kezelt lakások számának alakulása évenként (Forrás: Éves környezet-eüi. jelentés)
Észak-nyugat Angliában vannak olyan önkormányzati feljegyzések, amelyek az 1971-ben és 1991-ben bejelentett, igazolt ágyi poloska fertőzöttség számára vonatkoznak (Boase, 2007). Az egyes helyhatóságok 200 - 400 ezer lakost magában foglaló területért voltak felelősek. Ezek az adatok számos érdekes kérdést vetnek fel. Először is a százezer lakosra jutó ágyi poloska kezelések száma nagyon egyenlőtlenül oszlik meg, néhány területen 60-szor több ágyi poloska fertőzöttség fordult elő, mint más területeken. A fent említett 20 éves időszakra vonatkozó adatok szerint az ágyi poloskákkal való fertőzöttség száma az összes helyhatóságnál csökkent, ami 78 %-os átlagos csökkenésnek felel meg. A relatív fertőzöttségi szint bizonyos állandóságot mutatott, és mindkét évben ugyanannál a két helyhatóságnál volt a legmagasabb a fertőzöttség szintje. Ebben a vizsgálatban a folyamatos ágyi poloska problémával küzdő két helyhatóság területe a többi területtel összehasonlítva sűrűn lakott, túlnépesedett belterületként jellemezhető.
3. ábra: Az ágyi poloskák elterjedtsége észak-nyugat Angliában (Forrás: Boase, 2007); A 100.000 lakosra eső fertőzöttség száma
Szürke oszlopok = 1971; fekete oszlopok = 1991.
Abban az időszakban, amikor az ágyi poloskák száma csökkent, Cornwell (1974) egy másik korabeli beszámolót adott a fertőzöttség mértékére vonatkozóan. Arról számol be, hogy az 1967. és 1973. között a hazai lakóépületekben kb. 61 %-os fertőzöttséget állapítottak meg, míg a közösségi szállásokon, a szállodákban és kórházakban ez az arány csak 25 %-os volt (Cornwell, 1974). Az Egyesült Államokban, Pinto (1999) megállapította, hogy az 1950-es években, az ágyi poloskák számának csökkenése idején a fertőzöttség elsősorban nem a lakóingatlanokban jelentkezett, hanem a hajléktalanszállókon és a börtönökben. Ha az Egyesült Királyságból származó adatok máshol is jellemzőek, ez azt jelzi, hogy a XX. század második felében az ágyi poloska fertőzöttség terén mutatkozó általános, lényeges mértékű csökkenés ellenére még mindig jelentős, ágyi poloskával fertőzött területek voltak, különösen a városok belterületein. Lehetséges, hogy a városok belterületéről származó ágyi poloskák voltak az ezt követő növekedés forrásai.
Valószínűleg Birchard (1998) egyik orvosi újságban az ágyi poloskákról megjelent cikke jelezte először, hogy az ágyi poloskák száma újból növekszik. Ezt a jelentést az Egyesült Királyságra vonatkozóan megjelent két további kiadvány követte: Paul és Bates (2000), valamint Boase (2001) munkája. Az utóbbi kiadvány arról számolt be, hogy az ágyi poloskák számának növekedése az 1990-es évek közepén kezdődhetett. Az Egyesült Államokban a növekedésről szóló jelentéseket először 1999-ben publikálták (Pinto, 1999). Ausztráliában Coghlan (2002) szintén az ágyi poloskák számának növekedéséről írt, majd Doggett (2003) olyan adatokat közölt, amelyek szerint a növekedés az 1990-es évek közepén indult meg. Habár a fent említett szerzők hajlamosak elfogadni, hogy a növekedés először a XX. század utolsó pár évében vált nyilvánvalóvá, az is lehetséges, hogy az ágyi poloskák számának növekedése néhány évvel korábban kezdődhetett, csak nem figyeltek fel erre.
Jelentősen eltérnek egymástól az ágyi poloskák számának növekedésére vonatkozó becslések. Az egyik részletekbe menő tanulmány (Richards, hivatkozás Anon-nál, 2007) tartalmazta az ágyi poloskák irtására vonatkozó kérelmek számát, amely kérelmeket nyolc londoni helyhatóság rovarirtó részlege kapott a 2000. és 2005. közé eső időszakban. Ezek a londoni adatok 24,7 %-os évi növekedést mutatnak, és azt, hogy egyes londoni helyhatóságok évente több mint 2000 kezelést végeznek. Ez a magas fertőzöttségi szint egyáltalán nem általános az egész Egyesült Királyságban, és nem hivatalos információk szerint az Egyesült Királyság néhány más részén a fertőzöttségi szint sokkal alacsonyabb. Ausztráliában a rovarirtással foglalkozó vállalatokra vonatkozó felmérés adatai hét éves időszakra nézve 4500 %-os növekedést jeleztek (Doggett és Russell, 2007).
Az ágyi poloskák számának növekedésére sok magyarázat született. Számos magyarázat különböző forrásokból származik, amelyeket az 1. táblázat foglal össze néhány megjegyzéssel együtt.
Ha hatékony stratégiát akarunk alkalmazni, alapvető fontosságú annak megállapítása, hogy az ágyi poloskák száma miért növekszik. Amennyiben a növekedés fő oka az alacsony szintű tudatosság, és az, hogy az emberek csak lassan jelentik be a fertőzöttséget, nagyon fontos, hogy a felvilágosítást fokozó kampányokra kerüljön sor. Ha azonban a növekedés oka a fertőzöttség behurcolásnak nagy mértéke, a rovarirtás céljára kirendelt szakemberek számának növelése lenne a megfelelő megoldás. Ha az ok a rovarirtószerekkel szembeni csökkent mértékű érzékenység, a rezisztencia megfelelő kezelésére vonatkozó stratégia lenne a célszerű (Rust, 1996).
1. táblázat: Az ágyi poloskák újbóli megjelenésére vonatkozó lehetséges magyarázatok
| Kérdések | Magyarázat | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Rovarirtási kérdések |
A rovarirtást végző szakemberek elégtelen képzése |
Az ágyi poloskák újbóli megjelenésére válaszul megváltozott a rovarirtási gyakorlat, és így bizonyos átképzésre van szükség. Nincs bizonyíték arra, hogy a szakértelem kezdeti csökkenése ténylegesen az ágyi poloskák számának növekedésével járt volna. |
| Változások a rovarirtó szerek használatának módjában |
Az 1980-as évek végén csökkent a hangya- és csótányirtásra használt széles spektrumú, reziduális permetezőszerek használata – amik valószínűleg párhuzamosan néhány ágyi poloskát is kiirtottak – és ezeket egyre inkább az egyes kártevő fajokra jellemző csalétkek váltották fel. Ez a változás a megnövekedett számú ágyi poloska fertőzöttséghez kapcsolódik (Simon, 2004). Kérdés, hogy a hangya- és csótányirtáshoz használt aeroszolok hatnak-e egyáltalán az ágyakban és matracokban elrejtőzött ágyi poloskákra. Manapság nem valószínű, hogy a csótányok ellen használt aeroszolos kezelés eltünteti az ágyi poloskákat, mivel gyakoriak a pótkezelések még olyan esetekben is, ahol a permetezőszereket kifejezetten az ágyi poloskákat célozzák meg. |
|
| Hatékony rovarirtó szerek kivonása a forgalomból. |
A DDT betiltására úgy utalnak, mint ami lehetővé tette az ágyi poloskák számának jelenlegi, újbóli növekedését. A DDT-vel szembeni rezisztenciát azonban már évtizedekkel korábban széles körűen ismerték, és még ha manapság alkalmazható is volna, nem valószínű, hogy hatékony lenne. |
|
| Rovarirtó szerekkel szembeni rezisztencia. |
Az a legutóbbi felfedezés, hogy általános és néha nagyon jelentős a rezisztencia több, jelenleg használt hagyományos rovarirtó szerrel szemben, magyarázattal szolgálna mind az ágyi poloska irtásban mutatkozó jelenlegi nehézségekre, és – ennek eredményeként – a fertőzöttség egyre növekvő mértékére (Boase és társai, 2006, Romero és társai, 2007, Kilpinen és társai, 2008).ó |
Az irtási program legfontosabb szempontjaira segít rávilágítani, ha az ágyi poloska fertőzöttséget egy bizonyos területen egy metapopulációnak tekintjük. Fontos a fertőzöttség időben történő megszüntetésének szükségessége. Még ha az ágyi poloska irtása teljesen (100 %-osan) hatékony is, a fertőzöttség azonosításában, bejelentésében és kezelésében bekövetkező késedelem elég ahhoz, hogy az ágyi poloskák száma újból növekedni kezdjen, mivel elég idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy a fertőzöttség a kezelést megelőzően új helyeken is elterjedjen. Ha ellenben a kezelések nem hoznak 100 %-os eredményt, még az azonnali kezelés sem állítja meg az ágyi poloskák számának növekedését, mivel az irtás lehetővé teszi a fennmaradó fertőzöttség helyreállását, majd ezt követő terjedését. Az ilyen epidemiológiai megközelítés segítséget nyújthat az ágyi poloska hatékony irtási stratégiáinak kialakításában.
Az évenkénti ágyi poloska irtások számára vonatkozó statisztikák érzékeltetik a főbb trendeket, de nem szolgáltatnak olyan apró részletekkel, amelyek alapján ezek a tendenciák vizsgálhatóak lennének. Az ágyi poloskák növekvő számának természetét vizsgálva, az ágyi poloska fertőzöttségre vonatkozó adatokat Európában több száz olyan helyről gyűjtötték, ahol szállással kapcsolatos szolgáltatásokkal foglalkoznak. Ezek különböző méretű helyek, de abban egyformák voltak, hogy egyenként kb. 100 – 1.200 embert tudtak elszállásolni. Mindegyik helyen nagyjából ugyanannyian fordultak meg. Néhány ilyen szálláshely városokban, míg a többi más településen volt. A felmérésben szereplő helyek vezetői általában egyetértettek abban, hogy az ágyi poloska fertőzöttség egyre nagyobb, és hogy a szállásokat használók újra és újra behurcolják a fertőzést. Amikor a fertőzöttséget megállapították, az összes ilyen vendéglátóhelyen hatékony rovarirtást végeztek.
Az adatokat a résztvevő szervezetek beazonosíthatóságának a védelme érdekében, szándékosan név nélkül közölték. Az adatok azt mutatják, hogy 2006-ban a felmérésben résztvevő szálláshelyek 8,3 %-a, 2007-ben pedig 12,6 %-a volt ágyi poloskákkal fertőzött, tehát az arány 2006 és 2007 között 4,3 %-kal nőtt. Ez a szám összehasonlítható a Dél-Afrikában dolgozó Newberry kutatásaival (1991), aki megállapította, hogy az ágyi poloskáktól mentes helyek fertőzöttsége évente 11 %-kal nőtt abban az esetben, amikor a legközelebbi fertőzött ingatlan távol esett. A 2006-2007. évi tanulmányban említett legtöbb helyen nem fordult elő ágyi poloska fertőzöttség. A szükségessé vált ágyi poloska irtások a helyek kis részére koncentrálódtak, és ezeken a helyeken az irtást többször meg kellett ismételni, gyakran az épületen belül ugyanazon a területen.
4. ábra: Az ágyi poloska fertőzöttség az európai szállásokon 2007-ben.
call-outs = poloskairtás rendelése
Ha az ágyi poloskák inváziójának nagy lett volna a veszélye, mint ahogy azt a szálláshelyek dolgozói gondolták, valószínű, hogy a szállások nagy arányban lettek volna érintettek. Ehelyett ezeknek a helyeknek csak kis része (~12 %) fertőződött ágyi poloskákkal, és az érintett helyek 33 %-ánál volt szükség arra, hogy a rovarirtók gyakran megjelenjenek ágyi poloska irtás céljából. Az említett fertőzöttségi és irtási minta alapján a fertőzöttség jelenléte kevésbé kapcsolódott az ágyi poloskák újbóli megjelenésének magasabb arányához, mint inkább ahhoz, hogy az ágyi poloskáktól nem sikerült megszabadulni, azaz a kezelés elégtelennek bizonyult.
Ennek a feltevésnek a vizsgálatához az egyik legfertőzöttebb helyet választották ki az ágyi poloska mentesítés érdekében. Az így kiválasztott épület legfeljebb kb. ezer ember befogadására volt alkalmas. Az épületben a korábbi években egyre több ágyi poloskát találtak, ami az ágyi poloskák ismételt behurcolásának volt köszönhető. Az összes helyiséget gondosan megvizsgálták, és a vizsgálat eredményei alapján irtási tervet készítettek. A rovarirtó szerekkel szembeni rezisztencia miatti aggodalmak következtében mindegyik kezelt helyiségben három hét alatt három irtást végeztek piretroiddal, karbamáttal, szerves foszforsavészterrel és rovarnövekedést gátló hatóanyagokkal, míg az üregekben porozást is alkalmaztak (Rust, 1996). A kezelés után az összes helyiséget két-három havonta rendszeresen megvizsgálták. A kezeléssel az ágyi poloskákat sikerült teljesen felszámolni, és az ellenőrzéskor nem találtak egy ágyi poloskát sem, illetve a helyiségeket használók nem számoltak be arról, hogy ágyi poloskákat találtak volna. Az irtási programot követő 12 hónapon belül – annak ellenére, hogy az objektumokat összesen kb. 100.000 ember használta – azóta sem fedeztek fel ágyi poloskákat.
Ezt a módszert kisebb arányban más helyeken is elvégezték, amely ugyanezt az eredményt hozta, azaz ha sikerült teljesen felszámolni az ágyi poloskákat, a helyiségek hosszabb ideig fertőzésmentesek maradtak. Bár az említett tanulmány csak korlátozott mértékű, erősen azt sugallja, hogy általánosságban nem igaz az a feltevés, amely szerint az ágyi poloskák újbóli behurcolása az oka annak, hogy az épületek erősen fertőzöttek (bár az ágyi poloskákat természetesen az emberek személyes holmija is közvetítheti). Ehelyett a fertőzöttség újbóli megjelenésére jobb magyarázatnak tűnik az, hogy nem sikerült teljesen megszabadulni az ágyi poloskáktól. Továbbá a tanulmány azt is mutatja, hogy még ott is, ahol a rovarirtó szerekkel szembeni rezisztencia probléma, a rovarirtó szerek gondos kiválasztása és használata még mindig az ágyi poloskák teljes felszámolását eredményezi.
Az ágyi poloskákkal kapcsolatos problémák jelenlegi növekedése a figyelmet az ágyi poloskák irtásához használt módszerekre és eljárásokra irányította. A termékfejlesztésért felelősök gondolkodásmódja között jelentős különbség mutatkozik, és emiatt a rovarirtást végzők különböző módszereket és eljárásokat alkalmaznak. A legjobb gyakorlat azonosítását a kevés adat és a gyakorlati kutatás hiánya némileg akadályozza, pedig az adatok és a gyakorlati kutatás lehetővé tenné, hogy a hatékony módszerek kiválasztása világos bizonyítékok alapján történjen. Mivel nincs egyetértés az ágyi poloskák számának növekedésével kapcsolatos okok miatt az ágyi poloskákra vonatkozó kódexek és szabályzatok születnek annak érdekében, hogy az ágyi poloskák irtásának minden szempontja egységesíthető legyen, inkább, mint hogy olyan kérdések kerüljenek a középpontba, amelyek kimondottan az ágyi poloskák újbóli megjelenéséért lehetnek felelősek. Remélhető, hogy amint az ágyi poloskák száma emelkedéséhez vezető okok világosabbá válnak, a Gyakorlati Kódex egyre célirányosabbá válik.
Az ágyi poloskák irtására vonatkozó ausztrál Gyakorlati Kódex (Doggett, 2007) volt az első kiadott nemzeti szabálygyűjtemény. Ezt egy olyan bizottság állította össze, amely entomológusokból, a kártevőirtó szolgáltató vállalatok képviselőiből, valamint rovarirtószer-gyártókból állt. A kódex betartása Ausztráliában nem kötelező. A dokumentum több mint 60 oldalas, és kiemeli, hogy szükség van: 1) a rovarirtással foglalkozó személyek és a szálláshelyek üzemeltetéséért felelős személyek képzésére/továbbképzésére; 2) megelőző eljárásokra, mint pl. a fém ágykeretek használata; 3) az irtást megelőzően végzett részletes vizsgálatra mind a fertőzött, mind a szomszédos helyiségekben; 4) vegyi és más irtási eljárások használatára; és 5) 7-10 nap után ellenőrzésre és újabb kezelésre.
Az Egyesült Államokban a San Francisco közegészségügyi szakminisztérium Szabályzat-ot adott ki az ágyi poloska irtásával kapcsolatban (Ojo, 2006). Ez a Szabályzat tömören összefoglalja a lakosok, a lakóingatlanok kezeléséért felelős személyek és a rovarirtással foglalkozók felelősségét és feladatait. A legfontosabb intézkedések arra vonatkoznak, hogy fontos az ágyi poloskákkal kapcsolatos ismeretek oktatása a lakóingatlanokat kezelők számára, az ágyi poloskákkal kapcsolatos panaszokra a gyors válaszadás, a helyiségek és az ismert, fertőzött ingatlanokkal szomszédos helyiségek ellenőrzése, a helyiségek kezelésre történő megfelelő előkészítése, két hetes időközönként három egymást követő kezelés, és az összes kezelt helyiségre 45 napos garancia adása.
Az ágyi poloska fertőzöttség jelentős közegészségügyi kockázatot, valamint komoly gazdasági hatást is képvisel (Anon, 2004). Fontos, hogy az ágyi poloskák újbóli megjelenése elleni harcra irányuló stratégiák bizonyítékokon alapuló egyértelmű gyakorlatra támaszkodjanak, és a hatékonyság biztosítása érdekében sor kerüljön a nyomon követésre is.