Cím: 1117 Budapest, Budafoki út 183., 223-as szoba
Telefon/fax: +36-1-464-5241
Balogh Istvánné Marika: +36-30-873-4670
E-mail: makosz__kukac__tlt.hu
Ügyfélfogadás: kedd, péntek: 8-12 óráig
Számlaszám: MKB 10300002-20360210-00003285
Adószám: 18054231-2-43
A tartalom megtekintéséhez az Adobe Flash Player szükséges.
Leírta: Edward Simpson (London, kb. 1850)
„Teljesen tisztában vagyok azzal a kedvezőtlen véleménnyel, amelyet Önök rólam alkottak, és attól tartok, nincs Önök között egy sem, aki egy jó szót is szólna az érdekemben, vagy akár csak a legkisebb jóindulattal is tekintene rám.”
„Nem vagyok született brit, de egyike vagyok Őfelsége a Királynő honosított alattvalóinak. India a szülőhazám, de nagyon is valószínű, hogy az őseim Levante-ból (Közel-keleti régió) kerültek ide. Ez mintegy 300-400 évvel ezelőtt történt. Egy régi történetíró 1634-ben arról számolt be, hogy borospincékben és lisztmalmokban fordulunk elő, tehát már egy ideje itt lehetünk.”
„Ezért hát bizonyára megérti, hogy bár mostanra egész Angliában találkozhattak velünk, mind városokban mind vidéken, elterjedésünk teljes egészében az embernek köszönhető. A mosónő nagy segítségünkre volt, miközben a vasúttársaságok ingyen eljuttattak bennünket az ország minden pontjára, igen kevés kényelmetlenséget okozva csupán nekünk.”
„Az első, amiről beszélnem kell, az a pete, amiből származom. Tizenhat petét, amely tartalmazta fiú és leánytestvéreimet, helyezett el édesanyánk egy nagyszerű, kérges kapszulában. Ennek a kapszulának a tudományos neve ootheca, ami „petetokot” jelent, és édesanyánk a testének végén hordozta. Néhányan a tokot ahhoz a speciális édességhez hasonlítják, aminek a neve lekváros pite. Amikor mind a 16 pete óvatosan elhelyezésre került ebben a kapszulában, annak hossza majdnem 1,5 cm volt. A tok megépítése és a peték behelyezése majdnem egy hétbe telt. Ezt a tokot édesanyánk mintegy 7-8 napig cipelte magával, majd egy meleget adó repedésbe helyezte és többé nem törődött velünk.”
„Amikor kikeltünk, teljesen fehérek voltunk, fekete szemekkel, de nagyon hamar sötét színt öltöttünk, hasonlóak lettünk a szüleinkhez, és képesek voltunk táplálékot szerezni. Majdnem rögtön a petéből való kikelésünk után levedlettünk; négy héttel később ismét; majd harmadszor második életévünk végén, aztán a harmadik és negyedik életévünkkor is – vagyis négy év alatt hat alkalommal. Ellentétben a bogarakkal, amikor elérjük teljes méretünket nem hagyjuk abba az evést és nem válunk csendessé és mozdulatlanná, vagyis nem bábozódunk be. Egyáltalán nincs pihenő időszakunk.”
„A szárnyaim fokozatosan fejlődtek és egyre szembetűnőbbé váltak, mígnem öt éves koromra olyanná váltam, mint ahogy most lát. Egy pillantással felmérhető, hogy számos vonatkozásban különbözök leánytestvéreimtől. Először is, nekik nincsen szárnyuk. Az én esetemben ezek szép hosszúak. A csápjaim tulajdonképpen hosszabbak mint a testem, míg a leánytestvéreimé rövidebbek; és harmadszor, ha egy nővérem mellé állok, láthatják, hogy hosszabbak a lábaim, vagyis én magasabb vagyok. Rendkívül aktívak vagyunk, nagy gyorsasággal rohanunk és mondhatjuk, hogy sohasem sétálunk.”
„Szerencse, hogy ilyen gyorsak vagyunk, mivel így el tudunk menekülni az ellenségeink elől. Nagyon erős is vagyok, a számítások szerint testméretemhez viszonyítva hatszor erősebb vagyok egy lónál.”
„Kifejezetten éjszakai lények vagyunk. Nappal nem vagyunk láthatóak. Gyakran ellátogatunk a konyhába, leginkább két okból: az egyik, hogy itt kényeztető melegben van részünk, a másik pedig, hogy itt fölös mennyiségben találunk élelmet. Mindent fel tudunk használni; az étrendünk gyakorlatilag ugyanaz mint az Önöké, bár az ízlésünk sokban különbözik az Önökétől. Az emésztésünk nagyon jó – amikor azt mondom, hogy mindent fel tudunk használni, az uborkával mégis kivételt kell tennem, azt nem szeretjük!”
„A családunk nagy; azt hiszem, legalább 800 távoli rokonom van a világ számos részén. Nagyon ősiek is vagyunk, bár számomra lehetetlen, hogy elmondjam, hány generáció élt már előttem. Azt azonban elmondhatom, hogy már azokban az időkben is léteztünk, és az akkor élő rovarok felét képeztük, amikor azok az erdőségek virágoztak, amelyek most ellátják Önöket szénnel. Abban az időben őseim olyan sokan voltak, hogy azokról az időkről beszélve bátran nevezhetjük „a csótányok korszaka”-nak; de már jóval ezelőtt is léteztünk. Utalások találhatók, hogy már a Szilur-korszakban is jelen voltunk.”
Itt csótány barátunk szünetet tartott, és nem hagyva számomra időt, hogy megköszönjem az információt, a Periplaneta elrohant egy gyorsvonat sebességével!
(fordította a Fumigants & Pheromones c. újságban megjelent cikk alapján: Németh Mária)