Magyar Kártevőirtók Országos Szövetsége

Cím: 1117 Budapest, Budafoki út 183., 203-as szoba

Levelezési cím: 1447 Budapest, Pf. 467.

Telefon/fax: +36-1-464-5241

E-mail: makosz__kukac__tlt.hu

Ügyfélfogadás: kedd, péntek: 9-13 óráig

Szegedről

A Szegeden pusztító kolera, pestis, hó- és szélviharok, aszályok és tűz mellett a számtalanszor kiáradó Tisza okozta a legtöbb kárt és tragédiát. A múlt században már szinte egymást érték az árvizek, amelyek előrevetítették a későbbi katasztrófa árnyékát. Szeged vezetői igyekeztek mindent megtenni a veszély távoltartása érdekében, ám a kormány nem hallotta meg a segélykiáltásokat. 1879. március 5-én Szegedtől 20 kilométerre északra a Tisza védőtöltése átszakadt. Hét nappal később, 1879 március 12- én, éjjel fél kettőkor az árvíz Rókuson átszakította a gátat, majd a vasúti töltést is, és a hömpölygő víztömeg kora reggel rázúdult a városra. Mikszáth Kálmán, aki az idő tájt a Szegedi Napló munkatársa volt, így írt: "A hajnal nem találta meg többé Szegedet. Csak a romjait, amint azok apránkint egy piszkos tenger iszapjává válnak."

A víz szinte az egész várost elpusztította: az összesen 5723 házból 265 maradt meg. A víz 186 napon át borította el a 70 ezer lélekszámú várost, mely idő alatt 150 ember halt meg. Az újjáépítés 1880-ban kezdődött meg, melyet Tisza Lajos királyi biztos irányított. Lechner Lajos tervei alapján az egész várost újjá kellett építeni, mely nem kis feladat lehetett. Négy év alatt a régi kacskaringós utcák helyett kirajzolódott a körutas-sugárutas szerkezet. Az újjáépítéshez több európai város is segítséget adott, ennek emlékeit a róluk elnevezett körutak neveiben ma is megtalálhatjuk. Tulajdonképpen az árvíznek köszönheto, hogy Szeged olyan pompázó várossá vált, mint amilyen ma is. Hozzáláttak az új töltésrendszer kiépítéséhez, feltöltötték a belvárost, egyesítették Szegedet Újszegeddel, és megindították a Tiszát átszelő közúti híd építését is. Igaz a vár elhamarkodottan végrehajtott bontásával a város jelentős építménye veszett kárba, viszont hozzájárult az egységes városszerkezet megvalósításához. Az árvíz előtti fejlődés hamar újra lendületet vett. A gazdaság és a kultúra virágzott, 1908-ban megépült a város első villamos vonala is, mely a vasúti pályaudvarról szállította az utasokat a város belsejébe.

A dóm a városkép egyik legjellemzőbb eleme, XX. századi egyházi építészetünk legmonumentálisabb alkotása, hazánk negyedik legnagyobb temploma. Építése 1913-ban kezdődött, de az I. világháború miatt csak 1930-ban szentelték fel.

A Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelt fogadalmi templom első terveit Schulek Frigyes, a budai Halászbástya alkotója készítette, aki a párizsi Sacre-Coeur-höz hasonlóan e templomot is fehér terméskőből akarta felépíteni. A város vezetősége - sokallva a költségeket - a terveket Foerk Ernővel módosíttatta, aki inkább a lombardiai téglaarchitektúrához vonzódott. Az 1913-ban megkezdett építkezést az I. világháború már 1914-ben félbeszakította. A tornyok addig elért magasságát a Szózat sorai jelzik, melyeket 1923-ban, az építkezés folytatásakor helyeztek el. Végül a templomot - amely közben székesegyház is lett - 1930. október 24-én szentelték fel Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. Az ünnepi misét Dohnányi Ernő komponálta.

Összeállította: Vogronics László