Kerekasztal konferencia a Biocid Direktíva tapasztalatairól (Keresztúri Á. – Szilágyi J.)

A Bábolna Bio Kft. kezdeményezésére, 2007. március 28-án kerekasztal konferencia megtartására került sor, amelyre szinte valamennyi érintett hatóság meghívót kapott. A találkozó célja az volt, hogy a törvényhozók, az engedélyezésben érintett hatósági képviselők és az ipari résztvevők ismertessék egymással a Biocid Direktíva végrehajtása során szerzett tapasztalataikat, gondjaikat és megoldásokat javasoljanak a hatékonyabb végrehajtás és az uniós szintű ország-lobbizás érdekében.

Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy a közel 30 meghívott vendég közül egyéb elfoglaltságok miatt csak 10-en tudtak részt venni.

A vendégeket és a házigazdát Dr. Major Jenő, a FJOKK-OKBI igazgatóhelyettese köszöntötte. Rövid bevezetőjében egy akkor még szinte embargós hírt közölt, mely szerint döntés született arról, hogy az OKK-OKBI-n belül egy külön Biocid Osztály létrehozására kerül sor, amelynek vezetésével Gampe László urat bízzák meg. Az osztálynak négy munkatársa lesz, és fő feladata a Biocid Direktívából adódó magyarországi engedélyezés koordinálása lesz, de a jogalkotási folyamatban is javaslattételi lehetősége lesz.

A résztvevők ezt a bejelentést örömmel fogadták, mert úgy látják, hogy a kormányzat eddig nem fordított kellő figyelmet a Biocid Direktívának, amiért az Unió már többször elmarasztalásban is részesítette Magyarországot.

Czékus Miklós az ÁNTSZ-OTH engedélyezési koordinátora elsősorban a 2032/2003 EK rendeletét ismertette. A 2006. szeptember 1-e óta, az úgynevezett tiltólistán szereplő hatóanyagok és az azokból készült termékek piacról történő visszavonása megtörtént. Ebbe a csoportba az azonosított, de notifikációra nem került hatóanyagok tartoznak. Ez a rendelet rendelkezik a különböző termékcsoportok hatóanyagainak a benyújtási sorrendiségéről és időrendjéről is.

Gampe László, az OKBI-OKK munkatársa előadásában részletesen kitért a jelenlegi és várható hatósági feladatokra, valamint számos példával illusztrálta azokat a részben törvényi, részben az élet által kikövetelt ellentmondásokat, amelyek különös helyzet elé állítják a szakembereket. Magyarország, mint az Unió több mint két éve teljes jogkörrel rendelkező tagja, a közelmúltban megbízást kapott több mint 10 fertőtlenítőszer dosszié felülvizsgálatára. Ennek kapcsán is felvetődött például, hogy a közegészségügyi termékek, antibakteriális háztartási szerek vajon biocid termékek, vagy sem. A gyártók érthető okoknál fogva igyekeznek kibújni alóla. Példaként említette, hogy a sterilizáló és babaápoló szerek teljesen ellenőrizetlenül kerülnek a piacra. Kérdés az is, hogy az oly népszerű Neomagnol gyógyszerkönyvi bejegyzésű szer maradjon-e, vagy váljon biocid termékké.

Élénk hozzászólásokat váltott ki a biocid jogszabály egyik értelmezése is, mely szerint van-e úgynevezett nemzeti lista, amelyben az Unió más tagállamaihoz képest eltérően értelmezhető egy hatóanyag és az abból készült termékek forgalmazhatósága és kivonási határideje.

Dr. Tóth Tímea nemzeti referens szerint nincs sem nemzeti, sem tiltólista, hanem a magyar rendeleteket kell módosítani és hozzáigazítani a 2032/2003/EK rendelethez.

A szakmabeliek jól tudják, hogy a fenti vita alapjában véve arról szól, hogy a notifikált, de 2006. április 30-i határidővel, dossziéval nem támogatott rovarirtó szerek használata az uniós jogszabály szerint 2007. december 31-ig lehetséges, míg a jelenlegi hatályos magyar rendeletek szerint 2010. május 14-ig maradhatnak forgalomban.

A hozzászólások során is sok érdekes kérdés vetődött fel. Például ha egy levendula illatot tartalmazó készítmény szekrényillatosítóként kerül forgalomba, úgy egy egyszerű OKBI bejelentéssel forgalomba kerülhet. Ha ugyanannak a terméknek a címkéjére „Ruhamolyirtó” kerül, akkor az már a biocid hatálya alá kell, hogy tartozzon.

Ugyancsak a szabályozás anomáliája, hogy míg Magyarországon engedélykötelesek azok az irtószert, vagy csalogatóanyagot nem tartalmazó ragasztós lapok, amelyet például az elektromos csapdákban használnak, addig azok az Unió más tagállamaiban ezek nem engedélykötelesek. A jelenlévő OTH szakemberek szerint ennek feloldása, az uniós jogkörhöz történő megfelelőbb közelítés útján történhet.

Dr. Tóth Tímea, aki a Biocid Direktíva végrehajtásának magyar koordinátora, biocid referense előadásában tájékoztatót adott a tagországok képviselőinek a rendszeres összejövetelének és egyeztetéseinek a menetéről, lebonyolításáról. Kiemelte, hogy bár rövid ideje került sor kinevezésére, az eddigi tapasztalatai alapján is jól látható a hatósági is ipari képviselők konzultációinak és a lobbizásnak a fontossága. Sajnos a magyar állam eddig nem fordított kellő figyelmet a Biocid Direktíva végrehajtására. Példaként felhozta, hogy míg a találkozókra és egyeztetésekre az angolok, vagy a németek népes szakértői gárdával képviseltetik magukat, addig a magyarok és más kelet-európai országok csak egy-egy képviselőt küldenek, akik nem rendelkeznek a szükséges igen sokoldalú ismeretekkel mint például kémiai, toxikológia, vagy környezeti ismeret. Jól érzékeltette, hogy a direktíva végrehajtása versenyt és kihívást jelent a hatóságoknak és az ipari résztvevőknek is, de tapasztalanságunk és a kellő figyelem hiányában lemaradhatunk. Véleménye szerint a Biocid Direktíva megfelelő piaci szabályozó rendszer, és felette áll a nemzeti rendeleteknek.

A Bábolna Bio Kft. képviseletében Szilágyi János két hatóanyag dosszié készítéséről, benyújtásáról, védéséről és az ezekkel kapcsolatban felmerült problémákról számolt be. A bromadiolon dosszié költségei már meghaladták az 1.6 millió eurót, míg az S-metoprén dossziéra fordított eddigi összeg 800 ezer euró. Mindez azt jelzi és veti előre, hogy a Biocid Direktíva egyáltalában nem kedvez a kis- és közepes méretű vállalatoknak, akik ezért a túlélésért, a piacon maradásért harcolnak, azért hogy kevéssé kerüljenek a nagy multinacionális vállalatok kiszolgáltatott áldozataivá. A felülvizsgálati rapporteuri költségek óriásiak, követelményeik egymással nincsenek összehangolva. Példaként említette, hogy a nem toxikus S-metoprén IGR-re szinte több toxicitás adatot követelt az ír felülvizsgáló, mint a bromadiolont vizsgáló svédek. Igaz ők kiemelt fontosságúnak tartják a környezeti ártalmak elkerülését és ezzel kapcsolatos adatkövetelményük elrettentő.

Az első biocid dossziék benyújtása óta évek teltek el, a várható Annex 1. (a véglegesítésre kerülő hatóanyaglista neve) szövegezése teljességgel ismeretlen egyelőre. Egyszerű az eset akkor, ha egy hatóanyagot csak egy vállalat véd. A bromadiolon esetében azonban több dosszié került benyújtásra és a végeredmények esetenként eltérnek. Az Uniónak egyelőre nincs letisztult álláspontja arról, hogy ezt a problémát miként kezelje.

Az előadó arra tett javaslatot, hogy a magyar érdekeket megfelelő erővel képviseljék a hatóságok az Unióban, hogy a hazai hatóság dolgozzon ki eljárást a piac védelme érdekében (pl. Annex 1.-en nem szereplő hatóanyagból készült termékek ne kerülhessenek forgalomba), az OEK-OTH-OKBI működtessen egy hazai, magyar nyelvű honlapot és hírlevelet, amelyen keresztül rendszeresen tájékoztatni tudja az ipar és a kereskedelem szereplőit.

A megbeszélés-tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a Biocid Direktíva végrehajtása, valamennyi szereplő számára komoly kihívást jelent. Az elvégzendő feladatok felelősséget, sok munkát, odafigyelést és további anyagi források biztosítását igénylik.

A piac a jövőben önszabályozóbbá válik, mert a hatóanyag és késztermék hozzáférését a dossziéval rendelkező vállalatok fogják szabályozni az úgynevezett „Letter of Access”, „Hozzáférési levél” útján. A késztermék gyártók feladata lesz a saját formulációs dossziék elkészítése és jóváhagyatása. Ennek várható költsége dossziéként kb. 100 ezer euró. Mindez a piac koncentrációjával fog együtt járni.

Ennek a rendszernek a betartatása mindenekelőtt hatósági feladat lesz. Az ipari szereplők viszont azért fognak fokozottan figyelni, mert a hatóanyag-dosszié védési befektetéseiket nem kívánják veszni hagyni.

A mintegy 3 órás találkozó igen jó, és ahogy mondani szokás, „konstruktív” hangulatban telt. Mind a hatósági, mind az ipari képviselők az egymás és problémáik jobb megértésére törekedtek. Valamennyi résztvevő az együttműködésre koncentrált és mindannyian egyetértettek abban, hogy hasonló találkozókra rendszeresebben kellene sort keríteni.

Rajtunk, „ipari képviselőkön” nem fog múlni, és lehetőségeinkhez képest mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy a párbeszédre a legközelebbi találkozón még bővebb körben kerüljön sor.

Szilágyi János
Bábolna Bio Kft.