Javaslat az USA-ban használatos rágcsálóirtó szerek megváltoztatására

Dr Alan Buckle, a Rodenticide Working Group, European Chemical Industry Council (CEFIC) (Európai Vegyipari Tanács Patkányirtószer Munkacsoport) elnöke ismerteti a lehetséges hatásokat.

Több mint 10 évig tartó hosszas mérlegelés után és több, az érdekelt csoportokkal - beleértve a professzionális rovarirtó szakembereket, gyártókat és környezetvédelmi lobbistákat is - történt megbeszélést követően az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala (EPA) nyilvánosságra hozott egy elképzelési javaslatot, a patkány-irtószerek nem kívánatos mellékhatásainak csökkentésére vonatkozó szükséges intézkedésekről. Az érdekeltek számára csupán 60 napnyi konzultációs időt biztosítottak (később ezt meghosszabbították, másodszor 2007. május 18-áig) a további vélemények figyelembevételére, mielőtt a végső döntést meghoznák.

Az EPA a patkány-irtószerek két területével foglalkozik kiemelten, a vadon élő állatok, beleértve néhány veszélyeztetett faj károsodásával, és a gyermekek véletlenszerű veszélyeztetettségével.

Jóllehet, amint azt az EPA is elismeri, a gyermekek veszélyeztetettsége, szerencsére valójában csak nagyon ritkán eredményez károsodást, figyelembe veszik a veszélyeztetett gyermekek gyógyításával kapcsolatos, és a jelenlegi szinten el nem fogadható társadalmi költségeket és a feltételezett mérgezési esetek emocionális áldozatait is.

Az EPA három csoportba sorolta a patkányirtó szereket és a vegyületeket ezeken a kategóriákon belül azonosan kezeli:

• első generációs alvadás-gátlószerek (warfarin, diphacinone, chlorophancinone);
• második generációs alvadás-gátlószerek (brodifacoum, bromadiolone, difethialone);
• nem alvadás-gátlószerek (calciferol, bromethalin és cink foszfid).

Talán a legfontosabb a javasolt intézkedések közül az, hogy a második generációs alvadásgátló szerek a jövőben korlátozottan alkalmazható rovar-irtó szernek minősülnek, és csak az engedéllyel bírók számára áll majd rendelkezésre, akik megfelelő képzésben részesültek, és ismerik, hogy ezek a termékek mikor és hogyan alkalmazhatóak, a kockázatok csökkentése érdekében. Az intézkedések érvénybelépése után azonnal tilos lesz számos széleskörűen használt patkányirtó szer lakossági fogyasztók felé történő értékesítése.

Egy másik fontos javasolt intézkedés pedig az, hogy a második generációs alvadásgátló szerek szakemberek által történő minden, föld feletti és kültéri kihelyezését védőzáras csomagolású csapdákban kell megvalósítani.

Ezen túlmenően valamennyi patkányirtó szer lakossági fogyasztói értékesítése, amely a javaslatok szerint csak az első generációs alvadásgátló szerek és a nem alvadásgátló szerek esetében lenne tilos, csak csalétek blokkokként, védőzáras csomagolású csapdákba behelyezett formában történhetne.

Ha ezeket a javaslatokat megvalósítják, akkor ez jelentős szerkezeti változásokat fog eredményezni az Egyesült Államok patkányirtó szer piacán. Kevesebb hatékony megoldás fog a lakossági fogyasztó rendelkezésére állni és potenciálisan növekedni fog a függőség a professzionális rovarirtó szakemberektől.

Mindenesetre még a legkompetensebb szakembereknek is új kihívásokat fog jelenteni a patkány parazitafertőzések kordában tartása, ha a második generációs alvadásgátló szerek minden föld feletti és kültéri kihelyezését védőzáras csomagolású csapdákban kell megvalósítani. A lakossági fogyasztóknak is számolniuk kell a problémákkal az egér parazitafertőzések esetén, ha számos, ezen kártevők elleni leghatékonyabb vegyületek, a második generációs alvadásgátló szerek, számukra nem lesznek elérhetők. A védőzáras csomagolású csapdák szakemberek és lakossági fogyasztók általi intenzívebb alkalmazása azt eredményezheti, hogy több gyártó fog belépni erre a piacra, és lehetséges, hogy az árak csökkenni fognak, és ha a patkányirtó szerek mindenfajta amatőr alkalmazását a csalétek blokkokra korlátozzák, akkor ezeknek a csalétek típusoknak gyors fejlődésére és elterjedésére is lehet majd számítani.

Érdekes megjegyezni, hogy az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala (EPA) egyetlen második generációs alvadásgátló szer alkalmazását sem korlátozta csak beltéri használatra, ugyanúgy, mint ahogyan ez az Egyesült Királyságban a brodifacoum és a flocoumafen esetében is tapasztalható. Érvelése az, hogy egy ilyen korlátozás csekély gyakorlati hatással bír a vadon élő állatok veszélyeztetettségének csökkentésében, és káros hatása lehet a szakemberek által, az építmények megóvására irányuló rágcsálók elleni védekezésben.

Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala, az EPA elismeri, hogy ha a javaslatokat elfogadják, akkor a rágcsálók elleni védekezés költségei növekedni fognak, de a kalkulációk szerint ezek a költségnövekedések, figyelembe véve az alacsony jövedelmű családok anyagi lehetőségeit, nem fogják háttérbe szorítani a hatékony kártevőirtást.

Európában az Európai Bizottság saját intézkedéseinek megvalósításáért küzd, hogy a patkányirtó szerek nemkívánatos hatásait csökkenthessék a Rovarirtó szer Direktíva (Biocidal Products Directive: BPD) jelenleg folyó patkányirtó szer használatának felülvizsgálata keretében.

Mindenesetre a Bizottság opciói még inkább korlátozóak, mint az EPA-éi, mivel a BPD előírásai szerint a nem alvadásgátló szeres patkányirtó szereket, a cink foszfidot, a bromethalint és a calciferolt ki kell vonni a forgalomból.

A második generációs alvadásgátló szerek használatának professzionális szakemberekre szűkített hasonló korlátozása az EU-ban, a rendelkezésre álló megoldásokkal a lakossági fogyasztók körében nehézségeket okozna a kisebb rágcsálók okozta parazitafertőzések elleni küzdelemben.

Érdeklődéssel várjuk azt EU patkányirtó szerekre vonatkozó felülvizsgálatának eredményeit, melynek alapján valószínűleg 2007-ben hoznak határozatokat.