Magyar Kártevőirtók Országos Szövetsége

Cím: 1117 Budapest, Budafoki út 183., 203-as szoba

Levelezési cím: 1447 Budapest, Pf. 467.

Telefon/fax: +36-1-464-5241

E-mail: makosz__kukac__tlt.hu

Ügyfélfogadás: kedd, péntek: 9-13 óráig

Kullancs által terjesztett, emberre veszélyes betegségek Európában (Dr. Lakos A.)

Elhangzott a MaKOSZ XV. Konferenciáján, Szegeden, 2005. október 19-én

Azzal kezdeném, hogy a www.kullancs.hu honlapon van mind laikusoknak, mind orvosoknak szóló elég sok információ a kullancs által terjesztett betegségekről.

Lényegében a kullancsok legelsősorban a mozgó célpontokra harapnak. Tulajdonképpen bármire, ami elhalad előttük, arra rácsimpaszkodnak. Nagyon érdekes, hogy a kullancs két mellső lábával mindig „integet”. A páratartalommal függ össze, hogy éppen milyen támadóállásban van. Amikor kicsit alacsonyabb lesz a saját nedvességtartalma, lepottyan, és a földön, ahol magasabb a páratartalom, ismét „megszívja” magát. A horgas talpacskájával kapaszkodik meg mindenhol. A két mellső lábán – a tájékozódás szempontjából nagyon fontos – egy-egy szaglószerv helyezkedik el, ezáltal a kullancs sztereóban tud szagolni. Ez egyben ízlelőszerv is.

Az Ixodes kullancs a Lyme-kórnak és a kullancs enchephalitisnek a vektora, nem válogat a gazdaállatok között, ez adja a sikerességét. Látható, hogy még egy gyíkocskán is milyen sok kullancs van. Az egész mérsékelt égövi zónában az Ixodesek a legelterjedtebbek.

Egy igen érdekes esetet mondanék el a közvetlen kullancsméreg hatására kialakuló bénulással kapcsolatban; egy kislányt négy végtagi bénulással, gépi lélegeztetésre készítették elő, amikor az ott tébláboló orvostanhallgatónak jutott eszébe, hogy meg kellene nézni a fejbőrét. A kullancs eltávolítása után egy órával a kislány teljesen tünetmentessé vált. Szerencsére nálunk nem fordul elő sem ez a kullancsfaj, sem ez a betegség.

A Dermacentor nagy testű kullancs, ezért különösen kedveli a sűrű hajat, ahol el tud bújni.

Egy brazil állatorvostól kaptam a következő illusztrációt: a kullancsok nem vesztegetik az idejüket; a párosodás és a táplálkozás párhuzamosan zajlik. A következő ábra egy lárvától elszenvedett csípést mutat. A fertőzésekben már a lárváknak is van szerepük. A következő képsor egy kísérletet mutat: a brazil állatorvos saját lábára helyezte a kullancsot, és minden nap készített róla egy felvételt. A kullancs leválása után csúnya elváltozás maradt, ez a sokszor csípett egyéneknél kialakuló allergiás jellegű reakció, amely nem jelent fertőzést. Hasonló esetekben az orvosok gyakran megkezdik az antibiotikum-kezelést, amely ilyenkor teljesen felesleges.

Irodalmi adatok alapján lehet tudni, hogy a nagyvadak száma meghatározza az Ixodes kullancsok számát. A Tibola nevezetű betegség, amelynek a klinikai tüneteit én írtam le, látszik, hogy egészen más a földrajzi elhelyezkedése, mivel ezt nem az Ixodes, hanem a Dermacentor kullancsok terjesztik.

Feldolgoztunk erdészeti adatokat is. Egészen eltérő a földrajzi megoszlásuk a klinikai tüneteket mutató és a szeropozitív erdészeknek.

A Lyme-baktérium dugóhúzó alakú, tengelye körül gyorsan forog, folyadékban mégsem halad előre, szövetközti réseken azonban nagy sebességgel képes áthatolni. A fertőzést kizárólag ixodes kullancsok terjesztik. Tíz év alatt a Lyme-foltos betegek 10 %-a produkált ismét foltot. Tehát évente kb. 1 % kockázata van, hogy ha valaki egyszer Lyme-betegséget gyűjtött be, akkor ez még egyszer megtörténik. Ez egyben arra is utal, hogy védettséget szerezni a Lyme-betegség ellen nagyon nehéz, ahhoz általában több száz kullancscsípést kell elszenvedni, vagy pedig egy hosszú ideig kezeletlenül hagyott fertőzésen kell átesni.

A leggyakrabban a térdhajlatban éri a felnőtteket a kullancscsípés. Itt a legnehezebb őket észrevenni. A betegeim 30%-a nem is veszi észre a csípést.

A gyerekek sokkal nagyobb arányban szenvedik el a kullancscsípést a fejen, míg a felnőttkorban ez áttolódik a lábra. A zárt ruházat a legfontosabb a megelőzés szempontjából.

A Lyme-betegség bőrtünetei:

A legelső tünet általában a csípés körül megjelenő, legalább 5 cm-esre megnövő, többnyire ovális alakú bőrpír. Lappangási ideje 1 naptól 3 hónapig terjed, leggyakrabban egy hét. Többnyire alig viszket, nem fájdalmas. A folt legalább egy hétig, néha azonban egy évig is látható. Előbb-utóbb elmúlik magától is. A folt megszűnése nem okvetlenül jelenti a kórokozó pusztulását. Többnyire ovális alakú, a térdhajlatban, nyakon, hónaljban, lágyékhajlatban kezdetben csíkszerű.

A folt szinte mindig a csípés helyén alakul ki, de előfordul többszörös elváltozás. Ilyenkor a többnyire 2-5 cm-es, jellegtelen, de azért ovális foltok jelennek meg. A többszörös Lyme folt úgy keletkezik, hogy a kórokozó a vérárammal szóródik, majd a bőrben több gócban indul szaporodásnak. A folt a Lyme-betegség leggyakoribb tünete, mégsem jelenik meg mindig, és ha megjelenik, akkor sem mindig figyelünk fel rá, mert lehet egészen halvány is.

Különösen gyermekkorban fordul elő a fülcimpa lilásvörös, fájdalmatlan duzzanata (nyiroksejtes bőrcsomó - borrelia lymphocytoma). Kezelés nélkül hónapokig látható. Időskorú nőkben szoktuk látni az évekig, évtizedekig tartó lassú bőrsorvadással járó folyamatot. Többnyire a kéz, a könyök, a lábfej, a térd feletti bőrterületek lilás elszíneződése, kisfokú duzzanata az első tünet. Fájdalom ilyenkor még általában nincs. A folyamat előrehaladtával azonban az érintett bőrterület alatti idegek, csontok, ízületek is megbetegszenek, és ez már többnyire csillapíthatatlan fájdalommal jár. A sorvadt bőr alatti erek áttűnnek, a bőr sérülékennyé válik. Ez a folyamat magától sohasem gyógyul meg, kezelés nélkül folyamatosan halad előre.

A Lyme-betegség egyéb tünetei:

Az esetek egy részében a fertőzés még kezelés nélkül is megszűnik. Más részében azonban újabb tünetek jelentkeznek. Ezek sorában a legritkább a szívizomgyulladás, ami rendszerint ritmuszavart okoz. Ez lehet életveszélyes, de többnyire magától megszűnik, még akkor is, ha a fertőzés fennmarad.

Gyakran okoz idegrendszeri elváltozásokat is. A Lyme-betegségben is előfordul agyvelő- és agyhártyagyulladás. Ellentétben a vírusos formákkal, ez alig jár klinikai tünetekkel. Fejfájás, rossz közérzet itt is előfordul, de eszméletzavar sohasem. Lassú elbutulás, kóros feledékenység inkább jellemző. Gyakran okoz arcidegbénulást. Viszonylag gyakori a szemmozgató idegek károsodása. Kialakulhatnak egyéb ideggyulladások, melyek végtagzsibbadásokat vagy éppen izomgyengeséget okozhatnak.

Ízületi és izomfájdalom gyakori kísérője a fertőzésnek. Bármilyen ízület gyulladása kialakulhat, leggyakrabban a térdízület betegszik meg. A jelentős fokú ízületi duzzanat mellett viszonylag csekély fájdalom a jellemző. A betegség hullámzó, tünetmentes és panaszos időszakok váltják egymást. A klinikai tünetek változatosak, az igazolás csak laboratóriumi eljárásokkal oldható meg.

A Tibola elég nagy területen elterjedt, tehát Európa középső, déli részén gyakori. A vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás kórokozója minden 1000. ixodes kullancsunkban lelhető meg, főleg Zalában és Nógrádban. A Lyme-baktérium ennél lényegesen gyakoribb: Európában 10 és 100% közötti gyakoriságot mértek. A Tibola kórokozóját 20%-ban tudtuk kimutatni a Börzsönyben és a Pilisben gyűjtött dermacentor kullancsokban. Szerencsére azonban nem minden fertőzött kullancs csípése fertőz, és nem minden fertőzés jár klinikai következményekkel.

Tibola

A betegség elnevezése a "kullancs által terjesztett nyirokcsomó-duzzanat" angol fordításából képzett mozaikszó.

Leggyakrabban kisgyermekek betegsége. A gyakori ixodeseknél jóval nagyobb testű, lencsényi-borsónyi kullancs (Dermacentor marginatus) csípése után keletkezik. A csípés a hajas fejbőrön éri az áldozatot (ez a fajta kullancs a kifejezetten szőrös állatokat kedveli. Elsősorban a sűrű és hosszú hajú gyermekek veszélyeztetettek.) Napokkal-hetekkel később a csípés helye megduzzad, kifekélyesedik, váladékozik. Körülötte - tehát a tarkón, a hajas fejbőr alatt, ahol egyébként szinte sohasem látunk ilyet - babnyi nyirokcsomó-duzzanatok keletkezhetnek. A lokális reakció (eschar) helyén jellegzetes 1-2 cm-es alopecia alakul ki. Ennek alapján a már hosszabb ideje gyógyult esetek is felismerhetők.

A betegség jóindulatú, magától is meggyógyulhat, csak ritkán alakul ki idegrendszeri szövődmény, vagy elhúzódó, idült lefolyás. Maga a fertőzés ritkán jár lázzal, hőemelkedés gyakori. Egyes antibiotikumokkal jól gyógyítható. A fertőzés Európa nagy részén megtalálható. Az első leírás (1997) óta észlelték Portugáliában, Bulgáriában, Spanyol- és Franciaországban.

Szinte minden régiónak megvan a maga kullancs terjesztette rickettsiosisa (Észak-Amerikában például a R. rickettsii okozta sziklás-hegyi foltos láz, Oroszországban a R. sibirica által okozott kullancs-typhus), eddig úgy tűnik, hogy a Tibola endémiás a legnagyobb területen. Maga a kórkép azonban talán a legkevésbé súlyos.

Tularaemia (Nyúlpestis)

Ez is nyirokcsomó-duzzanattal jár. A csípés helye kb. egy hét múlva lencsényire megduzzad. A csípéshez közeli régióban - a Tibolával ellentétben - igen fájdalmas, forró tapintatú, lobos bőrrel fedett nyirokcsomó-duzzanat keletkezik. A folyamatot magas láz, gyorsult süllyedés és magas fehérvérsejt-szám kíséri. A hetek múlva beolvadt nyirokcsomó kifakad, és belőle bűzös váladék ürül. A nyirokcsomóból ürülő váladék rendkívül fertőző. Ha kiürül a beolvadt nyirokcsomó, az addigra igen meggyötört beteg láztalanná válik. A fertőzés bizonyos antibiotikumokkal gyógyítható, és nem kell heteket várni, hogy a folyamat magától nyugodjon meg. A csípés helyén csillag alakú heg marad vissza, mely annyira jellegzetes, hogy ennek alapján évek múlva is megállapítható a kórisme.

Ehrlichiosis

Még nem tisztázott, hogy Európában milyen gyakori ez a fertőzés. A kullancscsípést követő napokban magas láz lép fel, néha kiütések, esetleg apró bőrvérzések is láthatók. Vérvizsgálattal májkárosodás, a vérlemezkék és a fehérvérsejtek számának folyamatos csökkenése mutatható ki. Néhány százaléknyi halálozással is számolni kell. Feltehető, hogy az eredetileg az USA-ban leírt betegség európai változata egy jelentős mértékben eltérő kórokozónak tulajdonítható. Annak ellenére, hogy rendkívüli igyekezettel kutatnak Európában human granulocytás ehrlichiosist, csak néhány igazolt esetet közöltek.

Babesiosis

A maláriához hasonló, Ixodes kullancsok által is terjesztett fertőzés. A protozoon a vörösvérsejtekben szaporodik. A széteső vörösvérsejtekből nagy tömegben kiszabaduló haemoglobin eltömeszeli a vesecsatornákat, és feketére festi a vizeletet. A halál magas láz kíséretében következik be. Ilyen súlyos klinikai képet azonban Európában csak állatokban, illetve lépeltovolított betegekben láthatunk. Amerikában egy másik faj, a B. microtii okoz emberi megbetegedéseket. Bár ez a faj jelen van nálunk is, de eddig ismeretlen okokból csak állati megbetegedést okoz. A B. microti-fertőzést azonban Európában is gyakran ki lehet mutatni, de klinikai tünetet - egyelőre úgy látjuk - nem okoz.

Önmagában tehát nincs jelentősége a fertőzésnek, de úgy tűnik, hogy a Lyme betegek 10%-a babesiával is fertőződik, 1%-a pedig - mai ismereteink szerint - legalább 3 mikrobával találkozik. Könnyen elképzelhető, hogy a nehezen gyógyuló Lyme esetekben többes fertőzésről van szó.

Dr. Lakos András