Az egészségügyi kártevőirtó képzésről (Vízvári L., ETI)

Február végén megjelent az új Országos Szakképzési Jegyzék (OKJ), amely merőben új alapokra helyezi a szakképzés rendszerét. Ha szavakban kellene jellemezni az új szisztémát akkor modularitásról, átjárhatóságról és beszámíthatóságról kellene szólnunk.

A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT I.) Humán Erőforrás Fejlesztés Operatív Program (HEFOP) 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” elnevezésű komponense, ez év elejére ért abba a stádiumba, hogy immáron „kézzel fogható” eredményt - új OKJ-t - tud felmutatni. Ezen cikk, a változások rövid összefoglalására vállalkozik, hiszen az új rendszer a közeljövőben jelentős hatást fog gyakorolni a mindennapjainkra.

A fejlesztéseket a Nemzeti Szakképzés Intézet koordinálja, az Apertus közalapítvány és az Educatio Közhasznú Társaság bevonásával. A program filozófiájának a lényege igen egyszerű: az oktatási tartalmakat a szakterület legjellemzőbb tevékenységeire kell felépíteni, majd logikai egységekbe (modulokba) kell rendezni. Ezek a modulok képezik az oktatás építőkövei. A hipotézis szerint az, ily módon rendszerezett tevékenységekre (kompetenciákra) kell a felnövekvő nemzedéket megtanítani, s így a munkaerőpiac számára is megfelelő felkészültségű szakemberek képződnek. Ezen gondolati ív mentén, több ezer szakember bevonásával első lépésben a munkakörelemzések készültek el. Ezen elemzések során feltérképezésre kerültek azok a tevékenységek, melyeket az egyes a munkakörökben a szakemberek végeznek. Ezek további fejlesztése során alakultak ki az un feladat ill. tulajdonság profilok.

Talán a jobb érhetőség kedvéért, kicsit érdemes az alapfogalmak mellett elidőznünk, hogy a rendszer lényegét megértsük.
Modularitás, alatt logikailag összetartozó tartalmakat értünk, melyeket az oktatás során meg kívánunk tanítani a tanulóinkkal. Az így kialakuló tanítási egységek nem igazodnak - az általunk is megtapasztalt - tudományterületekhez, tantárgyakhoz (pl. Biológia, Kémia), hanem integráltan tartalmaznak minden olyan ismeretet és készséget, mely egy-egy feladat megoldásához szükséges. Minden egyes modulhoz, egy csokor kompetencia tartozik, melyeket összerakva érheti el a tanuló azt a szintet, amely egy szakma műveléséhez szükséges.

Átjárhatóság, beszámíthatóság: A modulokból felépített képzések lehetőséget adnak arra, hogy közös alapok után különböző szakterületekre specializálódjanak a tanulóik. Az esetleges szakmaváltás során csak a speciális (másként kiegészítő) modulokat kell elsajátítani, így a képzés jelentősen lerövidülhet. Ez a lehetőség jó néhány évvel ezelőtti szakképesítésre is igaz, hiszen főként a korábban megszerzett kompetenciákat hasonlítjuk össze, s nem az órák számát esetleg a tanult tartalmakat. Ezen rendszerben értékként ismerhető el, a továbbképzések során megszerzett ismeretek, a rutin a szakmai gyakorlat és akár az önképzés is.

De nézzük meg, hogy mit is jelent számunkra ez a változás. Néhány hónappal ezelőtt az OKJ-ban még 807 szakképesítés szerepelt, amely az új struktúrában közel a felére csökkent. Az egészségügyi ágazatban ez 69 szakképesítésről 17-re történő szűkülést jelent, de ha viszont közelebbről megvizsgáljuk a jegyzéket, akkor kiderül, hogy ez 72 kimenetet jelent. (1 számú ábra) Ez a látszólagos anomália a abból adódik, hogy egy alap szakképesítésen belül lehetnek un. rész-szakképesítések, elágazások és ráépülések.

Nézzünk egy példát: a műtéti asszisztensi alap szakképesítésnek van két rész-szakképesítése (gipszmester, műtőssegéd) és két elágazása (endoszkópos asszisztens, műtő technikus) ill. egy ráépülése (műtéti szakasszisztens) ez így már önmagában öt kimenetet jelent. Persze nem kötelező mindig minden szint alkalmazása, de ha logika úgy kívánja, nincs ennek akadálya. Erre itt egy másik példa: Az egészségügyi kártevőirtó-fertőtlenítő alap szakképesítésnek három elágazása jött létre az egészségőr-fertőtlenítő, az egészségügyi kártevőirtó szakmunkás és a fertőtlenítő-sterilező, míg a ráépülő képesítése az egészségügyi gázmester. Itt rész szakképesítés nincs.(2. számú ábra)

A megváltozott rendszerű szakképesítések bevezetésére a szakmai és vizsgáztatási követelmények megjelenése után van lehetőség. (iskolarendszerű képzések esetén ehhez a központi oktatási program kiadására is szükség van) Az első szakképzések elindulására csak az év végén van esély.

Bízunk benne, hogy e fejére állított piramis struktúra, csak kizárólag a szerkezetre lesz jellemző a szakképzésre viszont nem!

1. számú ábra (az egészségügyi szakképesítések rendszere)

Február végén megjelent az új Országos Szakképzési Jegyzék (OKJ), amely merőben új alapokra helyezi a szakképzés rendszerét. Ha szavakban kellene jellemezni az új szisztémát akkor modularitásról, átjárhatóságról és beszámíthatóságról kellene szólnunk.

A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT I.) Humán Erőforrás Fejlesztés Operatív Program (HEFOP) 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” elnevezésű komponense, ez év elejére ért abba a stádiumba, hogy immáron „kézzel fogható” eredményt - új OKJ-t - tud felmutatni. Ezen cikk, a változások rövid összefoglalására vállalkozik, hiszen az új rendszer a közeljövőben jelentős hatást fog gyakorolni a mindennapjainkra.

A fejlesztéseket a Nemzeti Szakképzés Intézet koordinálja, az Apertus közalapítvány és az Educatio Közhasznú Társaság bevonásával. A program filozófiájának a lényege igen egyszerű: az oktatási tartalmakat a szakterület legjellemzőbb tevékenységeire kell felépíteni, majd logikai egységekbe (modulokba) kell rendezni. Ezek a modulok képezik az oktatás építőkövei. A hipotézis szerint az, ily módon rendszerezett tevékenységekre (kompetenciákra) kell a felnövekvő nemzedéket megtanítani, s így a munkaerőpiac számára is megfelelő felkészültségű szakemberek képződnek. Ezen gondolati ív mentén, több ezer szakember bevonásával első lépésben a munkakörelemzések készültek el. Ezen elemzések során feltérképezésre kerültek azok a tevékenységek, melyeket az egyes a munkakörökben a szakemberek végeznek. Ezek további fejlesztése során alakultak ki az un feladat ill. tulajdonság profilok.

Talán a jobb érhetőség kedvéért, kicsit érdemes az alapfogalmak mellett elidőznünk, hogy a rendszer lényegét megértsük.

Modularitás, alatt logikailag összetartozó tartalmakat értünk, melyeket az oktatás során meg kívánunk tanítani a tanulóinkkal. Az így kialakuló tanítási egységek nem igazodnak - az általunk is megtapasztalt - tudományterületekhez, tantárgyakhoz (pl. Biológia, Kémia), hanem integráltan tartalmaznak minden olyan ismeretet és készséget, mely egy-egy feladat megoldásához szükséges. Minden egyes modulhoz, egy csokor kompetencia tartozik, melyeket összerakva érheti el a tanuló azt a szintet, amely egy szakma műveléséhez szükséges.

Átjárhatóság, beszámíthatóság: A modulokból felépített képzések lehetőséget adnak arra, hogy közös alapok után különböző szakterületekre specializálódjanak a tanulóik. Az esetleges szakmaváltás során csak a speciális (másként kiegészítő) modulokat kell elsajátítani, így a képzés jelentősen lerövidülhet. Ez a lehetőség jó néhány évvel ezelőtti szakképesítésre is igaz, hiszen főként a korábban megszerzett kompetenciákat hasonlítjuk össze, s nem az órák számát esetleg a tanult tartalmakat. Ezen rendszerben értékként ismerhető el, a továbbképzések során megszerzett ismeretek, a rutin a szakmai gyakorlat és akár az önképzés is.

De nézzük meg, hogy mit is jelent számunkra ez a változás. Néhány hónappal ezelőtt az OKJ-ban még 807 szakképesítés szerepelt, amely az új struktúrában közel a felére csökkent. Az egészségügyi ágazatban ez 69 szakképesítésről 17-re történő szűkülést jelent, de ha viszont közelebbről megvizsgáljuk a jegyzéket, akkor kiderül, hogy ez 72 kimenetet jelent. (1 számú ábra) Ez a látszólagos anomália a abból adódik, hogy egy alap szakképesítésen belül lehetnek un. rész-szakképesítések, elágazások és ráépülések.

Nézzünk egy példát: a műtéti asszisztensi alap szakképesítésnek van két rész-szakképesítése (gipszmester, műtőssegéd) és két elágazása (endoszkópos asszisztens, műtő technikus) ill. egy ráépülése (műtéti szakasszisztens) ez így már önmagában öt kimenetet jelent. Persze nem kötelező mindig minden szint alkalmazása, de ha logika úgy kívánja, nincs ennek akadálya. Erre itt egy másik példa: Az egészségügyi kártevőirtó-fertőtlenítő alap szakképesítésnek három elágazása jött létre az egészségőr-fertőtlenítő, az egészségügyi kártevőirtó szakmunkás és a fertőtlenítő-sterilező, míg a ráépülő képesítése az egészségügyi gázmester. Itt rész szakképesítés nincs.(2. számú ábra)

A megváltozott rendszerű szakképesítések bevezetésére a szakmai és vizsgáztatási követelmények megjelenése után van lehetőség. (iskolarendszerű képzések esetén ehhez a központi oktatási program kiadására is szükség van) Az első szakképzések elindulására csak az év végén van esély.

Bízunk benne, hogy e fejére állított piramis struktúra, csak kizárólag a szerkezetre lesz jellemző a szakképzésre viszont nem!

1. számú ábra (az egészségügyi szakképesítések rendszere)

2. számú ábra (az Egészségügyi gázmester képzés organogrammja)

Egészségügyi gázmester

Alapszakképesítés: A szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott modulokból épül fel, munkakör ellátására képesít.

Rész-szakképesítés: Egy szakképesítésnek a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott moduljaiból épül fel, legalább egy munkakör ellátására képesít.

Elágazás: A szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott modulokból épül fel, amely kötelezően választandó modullal/modulokkal együtt munkakör ellátására képesít.

Ráépülés: A szakmai és vizsgakövetelmény tartalmazza, hogy mely modulok/szakképesítés/rész-szakképesítés/elágazás moduljaira épül, és egyben meghatározza, hogy mely modulokból épül fel. Újabb munkakör ellátására képesít.

Vízvári László
Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet