Cím: 1117 Budapest, Budafoki út 183., 223-as szoba
Telefon/fax: +36-1-464-5241
Balogh Istvánné Marika: +36-30-873-4670
E-mail: makosz__kukac__tlt.hu
Ügyfélfogadás: kedd, péntek: 8-12 óráig
Számlaszám: MKB 10300002-20360210-00003285
Adószám: 18054231-2-43
A tartalom megtekintéséhez az Adobe Flash Player szükséges.
Az egészségügyi kártevőirtás jelentős területe a csípőszúnyog irtás, mivel a szúnyog ártalom megelőzése, sűrűségük elviselhető szinten tartása ma már a lakosság, továbbá a hazai- és külföldi turisták által elvárt igény. Ennek tudható be, hogy önkormányzatok önállóan, az utóbbi években pedig egyre inkább kisebb-nagyobb régióban társulva végeztetik ezt a feladatot.
A szúnyogártalom ellen hazánkban egy éven belül alkalmanként 80-85 000 hektáron végeznek kémiai szúnyogirtást a lakosság jó közérzetének, munka feltételeinek a megteremtéséhez, továbbá a hazai- és külföldi turizmus megtartása, sőt növelése érdekében. A turista szezon idején, amely május elejétől - szeptember végéig tart, 4-6 alkalommal megismétlik az irtásokat, attól függően, hogy száraz, vagy csapadékos-e az adott év. Éves átlagban tehát hazánkban 340 000-510 000 ha-on történik kémiai kezelés, ugyanakkor a biológiai kezelés területe ma még csak 8 000 ha!
Az OEK Tájékoztató előírása szerint biológiai kezelések esetén biológus (entomológus) igénybevétele szükséges, aki a lárvák fejlettségének ismeretében meghatározza a kezelés helyét, a kezelendő terület nagyságát és időpontját. A jogszabály előírása szerint más esetben nem kötelező szakértő igénybevétele.
A megnevezésből következik, hogy entomológus a rovartan tudományával felvértezett személy lehet, ami mindenképpen felsőfokú képesítést feltételez. Azonban, ha a diplomáját más szakirányú képzésben szerezte, akkor a hidrobiológia területén még külön meg kell megszereznie a szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket, hogy a munkáját kellő hatékonysággal végezhesse. Mert vitathatatlan, hogy az erdészeti-, vagy a mezőgazdasági rovartan igen távol esik a csípőszúnyogokra vonatkozó tudnivalóktól, de az orvosi, vagy a főiskolai- és egyetemi biológiaoktatásban kapott alapok sem elegendők ehhez. A szakmai ismereteken túl szükséges elsajátítania azt a szemléletet is, amelynek alapján a különböző típusú vizeket élőhelyeknek, a bennük található élőlényeket életközösségeknek tekinti, amelyekbe csak úgy szabad beavatkozni, hogy a célzott szervezeteken túl mások ne károsodjanak. Ez a személet és gyakorlat a biológiai szúnyogirtás alapja.
Míg azonban az egészségügyi gázmester feladatait az OEK Tájékoztató pontosan meghatározza, a szakértő szerepét, feladatkörét és felelősségét csak a már említett biológiai kezelésre vonatkoztatja.
A gyakorlat során úgy alakult, hogy a szakértő szerepe az előbb megjelöltön kívül egyéb feladatokkal bővült. A megrendelő (általában önkormányzatok) a szakértőre, mint a kivitelezőtől független személyre ruházza a szakmai felelősséget, és elvárja tőle, hogy a szúnyogirtáshoz szükséges speciális ismeretei alapján szervezze meg és vezényelje le a munkát. Amikor egy évvel ezelőtt a Magyar Turizmus RT. még koncentráltan, állami pénzből jelentős összegekkel támogatta a szervezett szúnyogirtást, akkor a szakértői feladatok ellátására külön, egységes közbeszerzési pályázatot írtak ki. A szakértői munka jelentőségének és elismerésének tekinthetjük ezt a tényt.
A szakértő szerepe tehát a gyakorlatban felértékelődött. Mi is a feladata lényegében?
A gyakorlat mutatja azt is, hogy a megbízó – szakértő – kivitelező hármas a feladatok elosztásától kezdve egy hajóban evez. Nem az elvtelen, hanem a jó munkakapcsolat és tisztességes munka, együttműködés az alap és biztosíték a hatékony szúnyogirtásra. Téves az a felfogás, amelyik ezzel szemben sokáig uralkodott, nevezetesen az, hogy a szakértő és a kivitelező együttműködése csak elvtelen összefonódás lehet. Ennek az álláspontnak a tarthatatlanságát éppen a legszúnyogosabb évek bizonyították.
Szomorú tapasztalat, hogy a Szövetség kamarai jogosítvány hiánya miatt nem képes a tagjainak jogait érvényesíteni. Így fordulhat elő, hogy szakértő az, aki annak mondja magát és a megbízója is büntetlenül megússza.
Az elmúlt szezonban, 2005-ben középiskolai érettségivel és megfelelő kapcsolati háttérrel is lehetett valaki szakértő, aki aztán a kivitelezőkkel és azok egészségügyi gázmesterével szemben a szakértői feladatkörbe nem tartozó elvárásokat támasztott. Az ilyen szakértő „gondja” volt például az is, hogy van-e a kivitelezőnek előírás szerinti méregraktára, az megfelel-e a tűzrendészeti előírásoknak, és ezért az érintett szervek – feljelentések alapján – kénytelenek voltak a vizsgálatokat lefolytatni. A feladatra valóban alkalmas szakértő ilyen szakmai visszaélést bizonyosan nem követ el.
A közegészségügyi szervek (ÁNTSZ) alkalmazottai között számosnak van egészségügyi gázmesteri képesítése, s a múltban és jelenleg egyaránt néhányan részt vesznek a szúnyogirtásban is. A szervezetnek ugyanakkor hivatalból kötelessége a szúnyogirtás ellenőrzése. Nem szerencsés dolog ugyanarra a személyre bízni a hivatalos szakmai ellenőrzést, aki egyébként külön javadalmazást kap a megbízó önkormányzattól, vagy a kivitelezőtől. Ez az állapot mindenképpen összeférhetetlenség! A megoldás csak az lehet, hogy egészségügyi gázmesteri feladatot csak más megyei ÁNTSZ illetékességi területén vállalhasson.
A legnagyobb gond mégis az, hogyan lehet a már meglévő törvényeknek, rendeleteknek, szabályoknak érvényt szerezni, mivel ehhez a szakmai szervezetünk elégtelen, a munkakapcsolatban társszereplők pedig nem igazán mutatkoznak partnernek.
A szakértő státuszát a közegészségügyi kártevőirtásban rendezésre váró kérdésnek ítélem, hogy helyzete és szerepének megítélése az egészségügyi gázmesterhez hasonlóan megnyugtató legyen.
Dr. Szító András